Le a muszáj-cikkekkel!
november 23, 2009 at 12:23 pm | In CzeNaSav | 1 CommentTags: újság, internet, Klubháló, muszáj-cikk, pénz
A napilapokról és a hírportálokról szóló vita lassan eléri a csúcspontját, rengetegen hozzászóltak, méghozzá többféle szemszögből. Abban azonban szinte mindenki egyetért, hogy az Inform Média orgánumaival valami nem stimmel. Keserű tapasztalat vezetett rá a baj kulcsára.
Nemrégiben írnom kellett egy muszáj-cikket. Így neveztem el, mert kötelező iskolai feladatként kaptam, tanári értékelés és közzététel céljából. Nem titok, a tökéletesen informmentes Bulvárosról van szó, ahol a témák nagy része fájdalmas ordításra késztetné Czehelszki Leventét, Nagy Zsófi azonban elnézően mosolyogna, mert a BOON-nál töltött hónapok miatt neki már a zsigereiben van, hogy mi fán terem a látogatottság.
Témám a következő volt: „A szexi Jamie Dornan”. A jó ég sem sejtette, hogy kiről van szó, így hát öreg Google barátomat hívtam segítségül. Találtam egy-két filmet, amiben szerepelt, néhány alsógatyás képet a modellkorából, mégsem lettem sokkal okosabb. A silány termésből összedobtam egy áfával is csak ezerkarakternyi, sótlan és „SAV-talan” szöveget, mert ugye ez bőven elég ebben a műfajban. Ötöst kaptam rá, kattintottak is szépen.
Ég a klaviatúra pofája. | Fotó: Flickr.com
Hiába, ha szégyellem. Égő, hogy ott díszeleg a teljes nevem, pedig utólag sem tudnék többet kihozni a dologból. A küldetést teljesítettem, informáltam a magyar netezőket a pasas létezéséről, mégis leszakad a pofám. Jellemző, hogy még a privát blogomra se tettem ki, ahol egyébként az összes agyszüleményemet tárolom. Véleményt és válaszokat várok tehát váltótársaimtól, a többi diáktól – bárkitől. Vajon megéri-e zsurnalisztának lenni a muszáj-cikkek fénykorában? Hol van az a pont, ahol nemet kell mondani egy témára? Mindent meg lehet írni igényesen? Vagy tényleg létezik, amit nem? Miért várnak el a szerkesztők ilyeneket az újságíróktól? Miért van tele a Kelet-Magyarország és a Szabolcs Online kényszerből keletkezett irományokkal?
És akkor ott az érem másik oldala. A médiának tájékoztatnia kell. Ha a helyi sajtó nem számol be valami lokális történésről, tiszta blamázs. Bevallom, összezavarodtam és megijedtem, mert ha ezt a pályát választom, kínkeservesen világra tojt sorok ezreit kell majd produkálnom. Különben megteszi helyettem valaki más, ő markolja föl érte a pénzt.
- Klubháló / CzeNaSav 2009.11.23.
Magyar Gárda: mentőosztag vagy csőcselék?
november 22, 2009 at 1:09 pm | In cikkek | Leave a CommentTags: Bulváros, magyar gárda, politika, válság
“Egy pártok és határok felett álló önvédelmi szövetség” – olvashatjuk a szervezet weboldalán. A lakosság egy része mégis a Jobbik hadseregeként gondol rá, ezért sikerült elérni a jogerős föloszlatását. Kettős imázsának köszönhetően az immáron nem hivatalos szerveződés a sajtó egyik kedvenc témája lett…
Egyszer kenyeret osztanak, máskor cigányokat tartanak rettegésben. Hol segítenek az elesetteken, hol pedig fenyegetőznek. Egyes településeken kedvtelve nézi masírozásukat a nép, máshol tüntetnek ellenük. Fennkölt mozgalom vagy csőcselék? A válasz többnyire politikai beállítottságtól függ.
Fotó: gondola.hu
A baloldaliak zsigerből utálják a Gárdát, hiszen a nemzeti érzelmek előtérbe helyezése sosem volt divat a köreikben. Elég nekik egy árpádsávos lobogó vagy egy Trianon előtti térkép, s máris lilulni kezd a fejük. A jobb felé húzók meg általában szeretik a betiltott egyenruhában feszítő fekete sereget, mert egy szebb jövő ígéretét hordozza számukra.
A szervezet alapító okiratát 2007. augusztus 25-én írták alá, s mindössze 56 taggal kezdtek tevékenykedni. Aztán százak csatlakoztak hozzájuk, ezrek szimpatizáltak velük, ám legalább ugyanennyi ember szemét csípte létezésük. Ennek eredményeként alig négy hónap múlva, decemberben megkezdte a mozgalom föloszlatását a Fővárosi Főügyészség, az eltérő elméleti célokra és gyakorlati működésre hivatkozva. A fellebbezést követően hasonló ítélet született, ezért idén július 2-án a Gárda megszűnt létezni. Három hét elteltével azonban “Új” előtaggal a nevében visszatért a csoport a közélet porondjára.
Én külső szemlélőként figyelem a cirkuszt. Rég nem fordulok már egyik politikai erő felé sem bizalommal, de be kell vallanom, hogy a szélsőjobb mindig is távolabb állt tőlem, mint bármelyik másik irányzat. Ám ha Magyarországnak rájuk van szüksége ahhoz, hogy kilábaljon a gazdasági és morális válságból, hát legyen.
- Bulváros 2009.11.22.
Az öt legszexisebb ruhadarab
november 21, 2009 at 10:38 pm | In cikkek | Leave a CommentTags: Bulváros, divat, muszáj-cikk, ruha, szex
“Nem a csomagolás számít!” – mondják sokan, de nincs igazuk. Igenis lényeges, hogy egy nő mit vesz föl, hiszen saját magának is tartozik egy kis esztétikai kényeztetéssel. A párjának meg pláne. Nézzük, minek kell lapulnia ehhez minden gardrób mélyén!
Ilyen bugyit hol lehet venni? o.O
1. A fűző. Magasra emelt dekoltázs, karcsú derék, tapogatnivaló kelme. Egyetlen ruhadarab sem formálja ilyen jól az alakot, így hát nem csoda, hogy imádják a hölgyek. Persze a férfiak is szívesen legeltetik a szemüket rajta, habár levétele nem túl egyszerű, tehát szexuális segédeszköznek aligha szerencsés választás.
2. A combfix. Kifejezetten kényelmetlen, ám nagyon erotikus kellék. Harisnyatartóval vagy -kötővel megspékelve ellenállhatatlan, a lábfétis kedvelőinek pedig maga a megtestesült mennyország. Legyen szó akár hálószerű, akár nyolcvan denes téli változatról, biztosan megmozgatja a pasik fantáziáját.
3. A tanga. A XX. század második felében indult hódító útjára az aprócska bugyi, melynek első variánsai csupán a popsit hagyták szabadon. Az erkölcsi normák lazulásával párhuzamosan csökkent a felhasznált anyag mennyisége, és immáron elöl sem takarnak ezek a fehérneműk. Készülhetnek bőrbarát pamutból, izgató selyemből, sőt, akár egyetlen láncból is. A sejtetés a múlté, minden a “kirakatban” díszeleg…
4. A miniszoknya. Elvileg Mary Quant angol divattervező fantáziáját dicséri a közkedvelt darab, de egyes vélekedések szerint már időszámításunk előtt 5500-ban is hordtak effélét a nők. Hossza közvetlenül térd fölöttől majdnem derékig érhet, a merészebbek simán megmutatják feneküket a világnak. És jól teszik, az urak addig is gyönyörködhetnek.
5. A jól szabott farmer. Egy körültekintően kiválasztott nadrág összefogja, ami nagy, szélesíti, ami kicsi, és oda tereli a figyelmet, ahová kell. Minden hosszban és színben kapható, télen-nyáron hordható. A XIX. században munkaruhaként funkcionált, manapság viszont a vörös szőnyegen is elfogadott viselet.
- Bulváros 2009.11.21.
Szexi fazon egy szál alsónadrágban
november 20, 2009 at 11:55 pm | In cikkek | 1 CommentTags: Bulváros, celeb, jamie dornan, muszáj-cikk
Na, ez egy olyan “cikk”, amit nem fogok ide bemásolni. Megírtam, mert meg kellett írnom, ott van a nevem, vállalom, de ennyi. Ikszdé.
- Bulváros 2009.11.20.
Szalonnaként égett a bácsi
november 20, 2009 at 9:49 am | In CzeNaSav | Leave a CommentTags: internet, Klubháló, szalonna
Czehelszki Levente az országos napilapok politikától hullámzó vizein evezett, Nagy Zsófi pedig kifejtette, hogy miért jobb a fiatal zsurnaliszta az idősnél. Mindkettejükkel egyetértek, bár a tegnapi jegyzethez hozzátenném, hogy a Kelet-Magyarország brigádját nem tartom túlkorosnak, ezért is meglepő számomra a nyíregyházi napilap nyugdíjas mivolta. A Szabolcs Online bezzeg friss, fiatalos, mégsem örvend töretlen népszerűségnek…
Ott ugyebár megjelenhet az is, aminek a konzervatív nyomtatott sajtóban semmi keresnivalója. Szex, bulvár, vértócsák az aszfalton, képsorozatok, videók, satöbbi. Terjedelmi korlátok nélkül, viszonylag szabadon, ahogy minket, tojáshéjas fenekűeket érdekel. Persze a szomszéd nénit szélütés kerülgetné, ha a méteres napilapot széthajtogatva egy kerekek alá szorult, döglött vaddisznó nézne vele farkasszemet majdnem életnagyságban, de a SZON simán vezető hírt csinál belőle, és a látogatók éhes keselyűként gyűlnek a préda köré.
A portál tudja, hogy mi kell a népnek, de még keresi a határokat. Egyszer például épp az én műszakom alatt érkezett be egy anyag a bűnügyi tudósítótól, Szalonnaként égett a bácsi címmel. Arról szólt, hogy egy szenilis férfi kerti sütögetés közben belepottyant a tűzbe. Fotó nem volt, így hát kénytelen voltam pusztán a figyelemfelkeltő szöveg segítségével csalogatni a kattintgatókat. Lett is belőle balhé, néhány napig én voltam az ügyeletes érzéketlen állat, mivel nem írtam át az ominózus szóösszetételt, és bizony az eredeti, szalonnás hasonlattal éltem a főoldal legtetején.
Azért nyárson nem volt! Azt hiszem...
Átléptem tehát a határt, pedig eszem ágában sem volt feszegetni azt. Éreztem, hogy a megfogalmazás kissé erős, de szerintem csöppet sem ízléstelen, hanem amolyan ütős, „onlájnos”. Természetesen félóra múlva át kellett írnom egy szolid „offlájnosra”, amivel másnap a Kelet-Magyarországban is megjelenhetett. A lelkiismeretemmel még küzdöttem egy darabig, hiszen a munkatársaim szerint hibáztam. Édesanyám azonban tátott szájjal hallgatta végig a történetet, és visszakérdezett: „De hát mi a baj azzal a címmel? Tele van ilyenekkel a SZON.”
És akkor megvilágosodtam. Rájöttem, hogy például egy román bácsi nyugodtan éghet szalonnaként a magyar sajtóban, csupán azért, mert néhány kilométerrel odébb lakik. Sőt, egy amerikai nyugdíjas akár a Kelet-Magyarország utolsó oldalán is perzselődhet. Helyi hírek tekintetében viszont még illendő túlkorosan fogalmaznunk.
- Klubháló / CzeNaSav 2009.11.20.
Blog at WordPress.com. | Theme: Pool by Borja Fernandez.
Entries and comments feeds.
