tempty's blog

Az utóbbi időben döbbentes mértékben növekedett az iskolai agresszió mértéke, és sajnos a tanárverések száma is. A társadalom előszeretettel botránkozik meg „A brutális B. Bécike fiatalkorúak börtönébe került”-típusú szalagcímeken, s hullat könnyeket a tehetetlen áldozatnak titulált pedagógusok fölött.

Biztos, hogy ez a fekete-fehér látásmód visz közelebb a megoldáshoz?

Egy megtörtént eset

Kilencéves kislány ül az osztályteremben, s karbafont kezecskéjének ujjai halk, monoton zajjal dobolnak a tükörsima asztallapon. Tekintete az órára téved: „Még három óra, és végre hazamehetek…” – gondolja. A kicsöngetés valóságos robajként zökkenti ki mélázásából.

Hirtelen mindenki csacsogni, kiabálni, nevetgélni kezd körülötte, majd egy ismerős fiúhang felbődül a hátsó padban: „MOST MEGHALTOK!”. A kis nebulók – tudván, hogy e csatakiáltást általában tett követi -, visítozni kezdenek, mindenki menekül, bújik amerre a szem ellát.

Bárcsak ez lenne a legnagyobb bűne!

Hazavágyódó kilencévesünk komoran nézi, ahogy társait fojtogatni kezdi az agresszíven vicsorgó kissrác, aztán unottan a padon pihenő karjaira hajtja fejét. Hiszen számára már ismerős a forgatókönyv: úgyis elengedi őket, ha lilul az arcuk… Meg sem lepődik, amikor saját nyakán érzi a hideg ujjak szorítását, diadalmas röhögéssel kísérve.

Mindeközben a tanítónéni az eseményektől bő kétméternyire teljes nyugalommal böngészi az aznapi újságot, mit sem törődve a körülötte kitört káosszal.

A fenti jelenet aznap még megismétlődik néhányszor, s amikor a tanítás végeztével megjelenik a Rambo-kisfiú édesanyja hogy hazavigye csemetéjét, a pedagógus rezzenéstelen arckifejezéssel odaveti: „Pistike ma egy kicsit elevenebb volt a szokásosnál. Mire a gondos szülő: „Jaj Julikám, ne is mondd, bizonyára rettentően elfáradtál, ennyi tündéri kis gézengúzzal foglalkozni egész nap… Kapcsolódj ki egy kicsit, vásárolgass…”

A kislány látja, ahogy a két felnőtt keze összeér, majd az anyuka pénztárcája visszavándorol eredeti helyére. A teremből kifelé menet még hallja a tanerő mentegetőzését, miszerint az „eleven” semmiképpen sem negatív jelző…

Kié a felelősség?

Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben mindenki hibázott: a kisdiák a televízióból sajátította el a számára követendő magatartásmintát, mert a szülei – akik anyagiakkal próbálják kompenzálni a nevelési hiányosságot s egyengetni az utód újtát – nem szolgáltak megfelelő példával, a pedagógus pedig úgy döntött, hogy inkább nem is foglalkozik az egésszel. Hová vezet ez?

A szakértő véleménye

- „Sajnos nem egyedi esetről van szó! Az iskolai agresszió napjainkban egyre kiterjedtebb. Ez a jelenség nagyon sokféle okra vezethető vissza, és ezek közül a média modellhatása nem csekély. A konkrét esetben mélyen elitélem a pedagógus elnéző magatartását.

Egyetlen gyermek sem teheti meg, hogy szünetben terrorizálja társait. Még játékból sem! Az elkötelezetten megalkuvó pedagógus, aki szemet huny e nemkívánatos jelenség fölött, nagyon nem tudja a dolgát. Vagy nem akarja tudni, mert számára ez a célszerű.

Megoldásnak látnám, ha a szülők egy szülői értekezleten kendőzetlenül felvetnék a problémát, és a pedagógussal közösen keresnék a kiutat ebből a helyzetből.” – mondta Dr. Hadházy Jenő fejlődéslélektani specialista, a Nyíregyházi Főiskola Pszichológia Tanszékének docense.

• Szabolcs Online (+ Hajdú Online, Borsod Online, Magyar Online) 2008.05.02.
• Vasárnapi Kelet 2008.05.04.
• Átdolgozva: Bűnös vagy áldozat? Klubháló / Pályakezdők fóruma 2008.10.10.