Re: A diákokat ki védi meg…?

május 4, 2008 at 4:40 pm | In komment(t)ár | 2 Comments
Tags: , , , , , ,

Nos a SZON-os hozzászólások alapján egyértelmű a tényállás: a többség szerint könnyebb kétségbe vonni, mint megoldást keresni. A legérdekesebb reakciók:

  • “Ez kamu, a szerző beteg agyszüleménye…” blabla. – Ennek hátterében szövegértési problémák állnak. Ugyanis nem véletlenül írtam oda, hogy “Egy megtörtént eset”. Tudom, fáj az igazság, de aki nem hajlandó szembenézni vele, az ne olvasson hírportált.
  • “X éve vagyok pedagógus, kikérem magamnak…” – Javaslom, hogy legközelebb, amikor a tanáriban jár, nyissa ki a fülét, s esetleg a szemét is. Bizony nem mindenki kérheti ki magának. Sőt. (Néha a mókus sem látja a fától az erdőt.)
  • “Nyakon kell baszni a gyereket!” – Igen, ismerek néhány emberkét akire zsengébb korában ráfért volna egy-két jólirányzott maflázs (olykor rám is). Hosszú távon azonban ez édeskevés.
  • “Vissza a porosz oktatást!” – Vissza!? Most is az van, kár tagadni.
  • “Az igazgató azonnal függessze fel a tanítót!” – Ugyan már… A szülő anyagi támogatásából bőven jutott az iskolának is. Ennyi.
  • “Tuti, hogy Pistike cigány!!” – Ezúton közlöm mindenkivel: történetünk Pistikéje fehér, mint a hó. Mellesleg miért kell mindent a romákra kenni, hmm?
  • “Az én gyermekemet is bántották…” – Sajnálom, hogy közülük nem írtak többen. Pedig ebben az esetben nem a szülőnek kellene szégyellnie magát, hanem annak a társadalomnak, amely az ilyen történetek olvasásakor legyint, és csak ennyit mond: “Kamu!“
  • Végül a kedvencem: a cikk megjelenése után a szakértő visszavonta véleményét, hozzátéve, hogy én egy aljas provokátor vagyok.

    2 hozzászólás »

    A bejegyzéshez tartozó hozzászólások RSS csatornája. TrackBack URI

    1. Attól függetlenül, hogy igaz vagy sem a sztori, nem kéne vele ennyit foglalkozni, vagy legalábbis nem ilyen formában. Pl. csinálhatnád azt, hogy akik kommentáltak, írsz nekik egy e-mailt, hogy fejtsék ki a véleményüket és egy másik cikk keretében megírod, vagy személyes találkozó során interjúvolod meg őket (pl. egy szülőt és egy tanárt), plussz egy igazgatót, hogy az ő iskolájukban vannak-e ilyen esetek (tuti azt fogja mondani, hogy nincs, miért is vágná maga alatt a fát), hogyan kezelik az ilyen gyerekeket, mivel akadályozzák ezt meg (min vezetik le “feszültséget” a gyerekek – sport, szabadidős tevékenységek stb.). Egy riporternek így kéne. És valamit elfelejtesz még: az olvasónak MINDIG IGAZA VAN. Egyébként utálni fognak. Az olvasót kiosztani, hülyének titulálni, beállítani egy riportertől gusztustalan dolog. Ha ezeket az alapvető dolgokat nem tudod elfogadni és betartani, nem csak hogy nem leszel sikeres a szakmában, de maradásod sem lesz. Szerintem. De osszál le, nyugodtan :)

      Comment Szerző: Blase — május 4, 2008 #

    2. senkit sem osztok le csupán azért, mert máshogy látja a dolgokat mint én. elfogadom a véleményed, azt viszont jó ha tudod h a riporterkedés egész más @=) ez 1 írás, ami arra való h bemutasson 1 új nézőpontot, nem több, s nem kevesebb. (mint ahogy említetted, az érintettek bizonyára tagadnának. ezért a téma nem igazán alkalmas írásos riport formában történő feldolgozásra.)

      azt pedig felejtsd el, h az olvasónak mindig igaza van. populista sosem leszek @XD

      Comment Szerző: tempty — május 4, 2008 #


    Szólj hozzá

    You must be logged in to post a comment.

    Blog at WordPress.com. | Theme: Pool by Borja Fernandez.
    Entries and comments feeds.