Ha a tanár szíve jobb szélen dobog

november 26, 2009 at 11:55 am | In CzeNaSav | Leave a Comment
Tags: , , ,

Meg lehet-e írni jól egy cikket szélsőjobbos témában? Váltótársaim „cigányútra tévedtek” legutóbbi jegyzeteikben, én pedig megpróbálom szelíden visszaterelni őket. Ezért mesélek egy kicsit a középiskolai magyartanáromról, akinek ha komolyan vettem volna minden szavát, akkor valószínűleg gárdista egyenruhában pötyögtetném be e sorokat.

Kedveltem az óráit, ugyanakkor a felismerés, ami a harmadik évfolyamban csapott le rám, elszomorított. Akkor tudtam meg egy véletlen folytán, hogy a Jobbik színeiben politizál, egyéni jelöltként indult egy nyíregyházi választókerületben, sőt, pártjának megyei alelnökeként tevékenykedik. A szélsőséges mozgalmak még csak akkor kezdtek mocorogni hazánkban, ismeretlennek és félelmetesnek tűntek. Korábban mindössze annyit észleltem, hogy látásmódja erőteljesen magyarságközpontú, és a trianoni békeszerződést a szokottnál is nagyobb indulattal említi a műelemzések kapcsán. Ja, és jó néhányszor fölszólított minket hazai termékek vásárlására, holott szerény tapasztalataim szerint a mediterrán vidékeken termett fürtös paradicsomnak nincs párja.

Persze nem a zöldség a lényeg, hanem a bennem fölmerült kérdések sokasága. Politizálhat-e egy tanár? Taníthat-e egy politikus? Kell-e egyáltalán választani e két hivatás között? És ha mérsékelt elveket vallana? A többiek vajon mit szólnak hozzá? Téma-e a másik karrierje a tanári szobában? S talán a legfontosabb: mi visz rá egy fiatal értelmiségit, hogy a Kossuth-szobron állva Kárpátia-dalokat kántáljon két irredenta beszéd között?

Ma már tudom, hogy ez az elvi irányzat sem rosszabb a többinél. A politikai élet valamennyi szereplője romlott és hiteltelen, tehát semmivel sem volna kedvezőbb, ha az említett pedagógus Orbán Viktor gyűlésein csápolna a Vona Gáboréi helyett. Ám az egész árpádsávos hóbelevanc talán egy lépéssel még messzebb áll tőlem, mint a szegfű vagy a narancs. Másokhoz meg ugyebár közelebb. Így hát könnyen lehet, hogy a tanár úrban nem egy szélsőséges szerveződés deviáns tagját kell látnia az átlagdiáknak, hanem egy jövendőbeli országgyűlési képviselőt.

Le a muszáj-cikkekkel!

november 23, 2009 at 12:23 pm | In CzeNaSav | 1 Comment
Tags: , , , ,

A napilapokról és a hírportálokról szóló vita lassan eléri a csúcspontját, rengetegen hozzászóltak, méghozzá többféle szemszögből. Abban azonban szinte mindenki egyetért, hogy az Inform Média orgánumaival valami nem stimmel. Keserű tapasztalat vezetett rá a baj kulcsára.

Nemrégiben írnom kellett egy muszáj-cikket. Így neveztem el, mert kötelező iskolai feladatként kaptam, tanári értékelés és közzététel céljából. Nem titok, a tökéletesen informmentes Bulvárosról van szó, ahol a témák nagy része fájdalmas ordításra késztetné Czehelszki Leventét, Nagy Zsófi azonban elnézően mosolyogna, mert a BOON-nál töltött hónapok miatt neki már a zsigereiben van, hogy mi fán terem a látogatottság.

Témám a következő volt: „A szexi Jamie Dornan”. A jó ég sem sejtette, hogy kiről van szó, így hát öreg Google barátomat hívtam segítségül. Találtam egy-két filmet, amiben szerepelt, néhány alsógatyás képet a modellkorából, mégsem lettem sokkal okosabb. A silány termésből összedobtam egy áfával is csak ezerkarakternyi, sótlan és „SAV-talan” szöveget, mert ugye ez bőven elég ebben a műfajban. Ötöst kaptam rá, kattintottak is szépen.

Ég a klaviatúra pofája. | Fotó: Flickr.com

Ég a klaviatúra pofája. | Fotó: Flickr.com

Hiába, ha szégyellem. Égő, hogy ott díszeleg a teljes nevem, pedig utólag sem tudnék többet kihozni a dologból. A küldetést teljesítettem, informáltam a magyar netezőket a pasas létezéséről, mégis leszakad a pofám. Jellemző, hogy még a privát blogomra se tettem ki, ahol egyébként az összes agyszüleményemet tárolom. Véleményt és válaszokat várok tehát váltótársaimtól, a többi diáktól – bárkitől. Vajon megéri-e zsurnalisztának lenni a muszáj-cikkek fénykorában? Hol van az a pont, ahol nemet kell mondani egy témára? Mindent meg lehet írni igényesen? Vagy tényleg létezik, amit nem? Miért várnak el a szerkesztők ilyeneket az újságíróktól? Miért van tele a Kelet-Magyarország és a Szabolcs Online kényszerből keletkezett irományokkal?

És akkor ott az érem másik oldala. A médiának tájékoztatnia kell. Ha a helyi sajtó nem számol be valami lokális történésről, tiszta blamázs. Bevallom, összezavarodtam és megijedtem, mert ha ezt a pályát választom, kínkeservesen világra tojt sorok ezreit kell majd produkálnom. Különben megteszi helyettem valaki más, ő markolja föl érte a pénzt.

Magyar Gárda: mentőosztag vagy csőcselék?

november 22, 2009 at 1:09 pm | In cikkek | Leave a Comment
Tags: , , ,

“Egy pártok és határok felett álló önvédelmi szövetség” – olvashatjuk a szervezet weboldalán. A lakosság egy része mégis a Jobbik hadseregeként gondol rá, ezért sikerült elérni a jogerős föloszlatását. Kettős imázsának köszönhetően az immáron nem hivatalos szerveződés a sajtó egyik kedvenc témája lett…

Egyszer kenyeret osztanak, máskor cigányokat tartanak rettegésben. Hol segítenek az elesetteken, hol pedig fenyegetőznek. Egyes településeken kedvtelve nézi masírozásukat a nép, máshol tüntetnek ellenük. Fennkölt mozgalom vagy csőcselék? A válasz többnyire politikai beállítottságtól függ.

Fotó: gondola.hu

A baloldaliak zsigerből utálják a Gárdát, hiszen a nemzeti érzelmek előtérbe helyezése sosem volt divat a köreikben. Elég nekik egy árpádsávos lobogó vagy egy Trianon előtti térkép, s máris lilulni kezd a fejük. A jobb felé húzók meg általában szeretik a betiltott egyenruhában feszítő fekete sereget, mert egy szebb jövő ígéretét hordozza számukra.

A szervezet alapító okiratát 2007. augusztus 25-én írták alá, s mindössze 56 taggal kezdtek tevékenykedni. Aztán százak csatlakoztak hozzájuk, ezrek szimpatizáltak velük, ám legalább ugyanennyi ember szemét csípte létezésük. Ennek eredményeként alig négy hónap múlva, decemberben megkezdte a mozgalom föloszlatását a Fővárosi Főügyészség, az eltérő elméleti célokra és gyakorlati működésre hivatkozva. A fellebbezést követően hasonló ítélet született, ezért idén július 2-án a Gárda megszűnt létezni. Három hét elteltével azonban “Új” előtaggal a nevében visszatért a csoport a közélet porondjára.

Én külső szemlélőként figyelem a cirkuszt. Rég nem fordulok már egyik politikai erő felé sem bizalommal, de be kell vallanom, hogy a szélsőjobb mindig is távolabb állt tőlem, mint bármelyik másik irányzat. Ám ha Magyarországnak rájuk van szüksége ahhoz, hogy kilábaljon a gazdasági és morális válságból, hát legyen.

Az öt legszexisebb ruhadarab

november 21, 2009 at 10:38 pm | In cikkek | Leave a Comment
Tags: , , , ,

“Nem a csomagolás számít!” – mondják sokan, de nincs igazuk. Igenis lényeges, hogy egy nő mit vesz föl, hiszen saját magának is tartozik egy kis esztétikai kényeztetéssel. A párjának meg pláne. Nézzük, minek kell lapulnia ehhez minden gardrób mélyén!

Ilyen bugyit hol lehet venni? o.O

1. A fűző. Magasra emelt dekoltázs, karcsú derék, tapogatnivaló kelme. Egyetlen ruhadarab sem formálja ilyen jól az alakot, így hát nem csoda, hogy imádják a hölgyek. Persze a férfiak is szívesen legeltetik a szemüket rajta, habár levétele nem túl egyszerű, tehát szexuális segédeszköznek aligha szerencsés választás.

2. A combfix. Kifejezetten kényelmetlen, ám nagyon erotikus kellék. Harisnyatartóval vagy -kötővel megspékelve ellenállhatatlan, a lábfétis kedvelőinek pedig maga a megtestesült mennyország. Legyen szó akár hálószerű, akár nyolcvan denes téli változatról, biztosan megmozgatja a pasik fantáziáját.

3. A tanga. A XX. század második felében indult hódító útjára az aprócska bugyi, melynek első variánsai csupán a popsit hagyták szabadon. Az erkölcsi normák lazulásával párhuzamosan csökkent a felhasznált anyag mennyisége, és immáron elöl sem takarnak ezek a fehérneműk. Készülhetnek bőrbarát pamutból, izgató selyemből, sőt, akár egyetlen láncból is. A sejtetés a múlté, minden a “kirakatban” díszeleg…

4. A miniszoknya. Elvileg Mary Quant angol divattervező fantáziáját dicséri a közkedvelt darab, de egyes vélekedések szerint már időszámításunk előtt 5500-ban is hordtak effélét a nők. Hossza közvetlenül térd fölöttől majdnem derékig érhet, a merészebbek simán megmutatják feneküket a világnak. És jól teszik, az urak addig is gyönyörködhetnek.

5. A jól szabott farmer. Egy körültekintően kiválasztott nadrág összefogja, ami nagy, szélesíti, ami kicsi, és oda tereli a figyelmet, ahová kell. Minden hosszban és színben kapható, télen-nyáron hordható. A XIX. században munkaruhaként funkcionált, manapság viszont a vörös szőnyegen is elfogadott viselet.

Szexi fazon egy szál alsónadrágban

november 20, 2009 at 11:55 pm | In cikkek | 1 Comment
Tags: , , ,

Na, ez egy olyan “cikk”, amit nem fogok ide bemásolni. Megírtam, mert meg kellett írnom, ott van a nevem, vállalom, de ennyi. Ikszdé.

Következő oldal »

Blog at WordPress.com. | Theme: Pool by Borja Fernandez.
Entries and comments feeds.