Felnőtt mesére Fel!
október 19, 2009 at 6:16 pm | In cikkek | Leave a CommentTags: élménykritika, Bulváros, film, Klubháló, lufi, mozi, szon
Tragédia, elmúlás és halál. Van-e keresnivalójuk ezeknek egy mesében? Eddig úgy gondoltam, hogy nincs, de a Fel! című Disney-Pixar produkció megváltoztatta a véleményem. Sőt, biztos vagyok benne: másokét is…
Az animációs film első harmada már-már sokkolt. Kezdetben két gyermeken kacaghattam, akik egy felfedezetlen terület hősét, Charles Muntz-ot bálványozva ügyetlen terveket szövögettek a dél-amerikai Paradise Falls meghódítására. Gyors képsorok mutatták, hogy a két immáron tizenéves között szerelem szövődött, összeházasodtak, s boldogok voltak egészen addig, amíg ki nem derült, hogy egészségügyi okok miatt sosem születhet csemetéjük. Kettecskén éltek tehát egy színes házikóban, s úgy tűnt, elfogadták a sorsukat.
Fotó: imdb.com
Ám Carl Fredricksen egy dologba mégsem nyugodott bele. El akart utazni nejével gyermekkoruk paradicsomába. Az idős bácsi titokban megvásárolta a repülőjegyeket, hogy örömöt szerezzen Ellie-nek. De a végzet közbeszólt, s a kórházi ágyon fekvő néni meggyötört arca után bizony a ravatal, majd a gyászoló Carl képe következett.
És szemben találtam magam egy hetvennyolc éves léggömbkereskedővel, aki elnyűtt, recsegő-ropogó testtel és beteljesületlen álmoktól megkínzott lélekkel ébred minden áldott nap. A kicsik harsányan nevettek az esetlen reggeli tornáján a tágas multiplex falai között, amiért képtelen voltam hibáztatni őket. És arra a lánykára sem haragudtam, aki a mögöttem lévő sorban fennhangon tudakolta édesanyjától kábé tucatszor, hogy miért beszél a bácsi egy fényképhez, vagy miért fogja meg érzelmesen a sajátja mellett üresen tátongó, kecses fotel karfáját.
Fotó: imdb.com
Mielőtt azonban könnyek szökhettek volna a szemembe, elkezdődött a nagybetűs mese. Jött egy szeretetéhes, pufók kissrác, Russell, aki fia helyett unokája lett Carl-nak, és akinek a társaságában nehezen ugyan, de sikerült eljutni Paradise Falls-ba. Az öreg lufik ezreit erősítette a házához, hogy aztán a magasba emelkedve, egész életét és véletlenül Russellt is magával cipelve, lassacskán ellebegjen a célig. Aztán összefutott egy-két fantasztikus lénnyel: az óriás túzokkal és a beszélő kutyafalkával. Sőt, utóbbiból egyet meg is tartott a fiúcska unszolására.
Végül a megviselt nyugdíjas és a csokizabáló kölyök csak úgy mellesleg legyőzte a főgonoszt, miként az egy valamire való animációs filmben elvárható. Csakhogy ezúttal sokkal többet kaptam egy mézes-mázos hepiendnél.
- Szabolcs Online 2009.10.19.
- Bulváros 2009.10.26.
- Klubháló / Olvasólámpa 2009.10.31.
Éjjeli varázs
július 24, 2009 at 1:57 pm | In cikkek | Leave a CommentTags: élménykritika, Bulváros, film, harry potter, Klubháló, mozi, szon
Vérbeli Harry Potter-rajongóként jó előre megvásároltam a jegyem a Félvér Herceg szerda éjféli premierjére. Bizony ezzel nem voltam egyedül, hiszen csak Nyíregyházán négy mozitermet töltöttek meg a lelkes nézők. Volt, akit a regényfolyam vonzott a vászon elé e késői órán, de gyanítom, hogy a hírverés miatt olyanok is eljöttek, akiket a történet papírra vetett mása hidegen hagy.
Egy kis bájitaltan Lumpsluckkal
Az első négy rész filmváltozatára alig emlékszem. A legutóbbi viszont – az ötödik a sorban – látványosra sikeredett. Két évvel ezelőtt tehát, a Főnix Rendjének bemutatóján úgy éreztem, hogy a rendező, David Yates nagyon elkapta a fonalat. Olyan filmet alkotott, amely kicsiknek és nagyoknak, a könyvek olvasóinak és a szimpla kíváncsiskodóknak is kellemes szórakozást nyújt. Sőt, élményt.
Amikor megtudtam, hogy a Félvér Herceg képkockákra álmodott változata szintén az ő nevéhez fűződik, akaratlanul is elvárások születtek bennem. Tavaly novemberre ígérték a premiert, de idén július lett belőle. Persze csalódott voltam, több millió sorstársammal együtt. Közben a hisztéria a végletekig fokozódott: minden tizedik bulvárhír arról szólt, hogy a színészek mely intim testrészeiket mutogatták a lesifotósok előtt, milyenek voltak a csókjelenetek, miért vesztek össze egymással, vagy milyen jó barátok éppen, mennyit kerestek eddig összesen, s mire költik azt a rengeteg pénzt.
Eszmecsere a Griffendél-toronyban
Nos, én nem a Hermione Grangert alakító Emma Watson kivillanó mellei miatt ültem be a filmre. És az is hidegen hagy, hogy a Ron Weasley bőrébe bújt Rupert Grint állítólag reménytelenül szerelmes a lányba. A címszereplő Daniel Radcliffe fanszőrzete pedig még annyira sem érdekel, mint az előbbiek. Egyszerűen kíváncsi voltam rá, hogy a hollywoodi álomgyár miként helyezi futószalagra a csodát. Egy elbűvölő regényfolyam különösen izgalmas darabját. Milyen részeket hagynak ki a hatszázhúsz oldalas kötetből? Hogyan teszik „fogyaszthatóvá” azok számára, akik nem ismerik eredetiben?
A megoldás ezúttal váratlan és meglepő volt. A rendező megfogta a vaskos könyvet, a lapok tekintélyes hányadát kitépte, néhányat kicserélt, míg mások helyére teljesen újat tett – gondolom saját kútfőből. A képek peregtek, a hangok süvítettek, az effektek borzongtattak, a két és fél óra pedig úgy elrepült, mintha harminc perc sem lett volna. A jelenetek egy része szinte az általam elképzeltek pontos mására sikeredett. Ezeket különösen sokkoló volt szélesvásznon viszontlátni, ám az új, a könyvtől teljesen eltérő jelenetek is okoztak némi meglepetést.
Karácsony az Odúban
Így már az első néhány kocka után bevéstem a Félvér Herceg képzeletbeli indexébe a jelest. Hiába, elfogult vizsgáztató voltam ezúttal, de mentségemre szóljon, hogy a nebuló valóban bebizonyította rátermettségét. Ha minden igaz, jövőre érkezik az újabb delikvens…
Fotók: imdb.com
- Szabolcs Online (+ Hajdú Online, Borsod Online, Magyar Online) 2009.07.24.
- Klubháló / Olvasólámpa 2009.07.25.
- Bulváros 2009.09.26.
Keserédes sütemény
július 4, 2009 at 2:08 pm | In cikkek | 1 CommentTags: élménykritika, Bulváros, film, Klubháló, mozi
Mike O’Donnell sikeres fiú volt. Tizenhét éves, szemtelenül jóképű, és szerelmes. De mindenekelőtt tehetséges kosárlabdázó, az ingyenes felsőoktatási tanulmányokat garantáló sportösztöndíj várományosa. Legalábbis azt hitte, mindenek előtt. Amíg barátnője korai terhessége rá nem döbbentette, hogy mindenek után.
A negyedik iksz küszöbén már romokban hever az élete. Házassága tönkrement, gyerekei idegenek számára, munkájában pedig alig jut neki elismerés. Ám egy Zac Efron és Matthew Perry nevével fémjelzett produkciótól elvárhatjuk, hogy következzen valami nagyon amcsi fordulat. Ezúttal egy Télapóra emlékeztető, ősz szakállas őrangyal képében jön a Megint 17 cím ismeretében csöppet sem meglepő meglepetés: főhősünk átváltozik tizenhét éves önmagává, míg a környezete huszonegyedik században marad.
Ajjaj, itt bunyó lesz.
Legjobb barátjának fiaként beiratkozik csemetéi középiskolájába. Megtudja, hogy lánya egy ribanc, fia meg egy pancser. Semmi baj, hiszen Mike – azaz bocsánat, ebben az időszakban Mark – tinédzsereket megszégyenítő élettapasztalatával szinte rögtön a suli legmenőbb srácává válik, és amolyan ikonként könnyűszerrel terelgeti leszármazottait. Viszont hiába versengenek érte a csajok, ő továbbra is Scarlettbe, a feleségébe szerelmes. Nem érti, hogy miért küldte vissza a sors a gimibe.
Vagyis inkább a szegényes fantáziájú forgatókönyvírók tették ezt vele, akik számtalan „időutazós” sztori után sem unják még a banánt. De ha szemet hunyunk a hollywoodi álomgyár futószalagszerű túlkapásai fölött, rájöhetünk, hogy a történet mindenkinek és mindenkiről szól. Tizenhét alattiaknak helyes fiúkról, csinos lányokról, sőt egy olyan oktatási rendszerről, ahol bárgyú ábrák pironkodós mutogatása helyett ingyen óvszert osztogatnak a nebulóknak. Egy álomszerű, szabad világról. Az említett korhatár fölöttieknek meg eszükbe jut, hogy volt már legalább egy dolog az életben, amit talán jó lett volna másként csinálni. Túl vannak olyan döntéseken, amelyekre visszagondolva a másik út utólag egyszerűbbnek, szebbnek, boldogabbnak látszik.
A mozi azonban nem az elmélkedés terepe. A képünkbe dobott habos tortaként süvítő hepiend krémesebb, mint gondolnánk. Mike-ból boldog férj és családapa válik, bolondos barátja, Ned pedig összejön az iskola nem kevésbé dinka igazgatónőjével. Én meg csak reménykedem, hogy a valóságban hozott döntésekért egyszer majd hasonló sütemény lesz a jutalmam.
- Klubháló / Olvasólámpa 2009.07.04.
- Bulváros (Zsír címmel, hehe…) 2009.11.03.
Érdemes-e shoppingolni?
Április 11, 2009 at 1:47 pm | In cikkek | 1 CommentTags: élménykritika, boltkór, film, Klubháló, mozi
Hölgyeim! Kérem, hogy aki nem szeret vásárolni, ne olvasson tovább, s még véletlenül se tévedjen oda, ahol a legújabb csajos filmet vetítik. Uraim! Amelyikük nem szeretne bepillantást nyerni a női lélek rejtelmeibe, szintén kerülje el a következő címet: Egy boltkóros naplója.
Valójában a Sophie Kinsella könyve alapján készült alkotás minden mozzanata karikatúra, mégis magával ragadott. A főszereplő, Rebecca Bloomwood – akit mellesleg Isla Fisher, a Borat szerepében elhíresült Sacha Baron Cohen hitvese alakít – újságíró. De nem ám a szokványos fajtából. Merthogy ő a mosolyával és a márkás cuccaival hódít, nem pedig a tollával.
Forrás: imdb.com
Csöppet sem hibáztatom ezért, inkább csodálom, hisz képes volt elmenni egy pénzügyi szaklap állásinterjújára nulla fölkészültséggel, viszont roppant elegánsan. Igaz, később kiderült, hogy jól ír. Munkája azonban több mint utópisztikus: heti egyetlen cikket kellett összehoznia a szépfiúszerű szerkesztő óvó szárnyai alatt. Így persze Beckynek rengeteg ideje maradt kedvenc hobbijára.
Vásárolt reggel, délben, este – felsőt, szoknyát, ruhát, táskát, cipőt… mindent, amire egy nőnek szüksége van. A mennyiség kérdéses, de a tény vitathatatlan: a vásárlás boldoggá tesz. Tagadni lehet, ám nem célszerű, úgyis lebukunk egyszer, akárcsak a filmbéli anonim boltfüggők társaságának mentora, akit csinos zsurnalisztánk egy üzlet hátsó helyiségében kapott eszeveszett „shoppingoláson”. Engem ugyan még sosem hívogattak a kirakatban pózoló próbababák, és nem akarták akciós áron rám tukmálni több száz dollárt érő terhüket, sőt a pénztárcámat se nyomja tizenkét hitelkártya, mégis átéreztem Rebecca örömét.
Egy-egy eredményes bevásárló körút a világmárkák boltjaiban olyasmit jelent számára, mint kispénzű diáklánynak a plázatúra. A különbség mindössze annyi, hogy az utóbbi egy-két szatyorral tér haza, Becky viszont roskadozik a ropogós papírzacskók súlya alatt. Ő arról álmodik, hogy hitelkártyáin mindig elegendő a keret, és hogy ezért cserébe havonta ötszáz szót kell írnia egy női magazin hasábjaira. Mindezt magam is el tudnám viselni.
- Klubháló / Olvasólámpa 2009.04.11.
Mese habbal
március 28, 2009 at 5:47 pm | In cikkek | Leave a CommentTags: élménykritika, film, Klubháló, mozi, nem kellesz eléggé
A recept meglepő: keverd össze az eddig napvilágot látott hollywoodi szerelmi történeteket a szürke hétköznapok közhelyeivel, adj hozzá némi színezéket és guargumit, majd találomra szedj belőle egy merőkanálnyit. Furcsa állagú masszát fogsz kapni, mely további fűszerezést igényel. Legjobb, ha a sótartódat hívogatóan kacsintó színészarcokkal töltöd meg – így viszonylag fogyasztható főzelék lesz a végeredmény. Feltét nélkül, persze.
Vajon melyikük a kivétel? És a szabály?
Csakhogy én minimum háromfogásos vacsorára számítottam, ezért rendeltem a Nem kellesz eléggé fantázianevű menüt a mozi jegypénztáránál. Scarlett Johansson, Jennifer Connelly, Jennifer Aniston, Ben Affleck és Drew Barrymore közreműködése ízletes élményt ígért. A film alapötlete egyszerű, ám nagyszerű: mintha azért készült volna, hogy a nézők mindegyike beleélhesse magát valamelyik karakter helyzetébe.
Terítékre került egy szép, de szerencsétlen szingli, aki megszelídíti a végtelenül tudatosan élő kalandort. Egy korán házasodott pár, amelynek egyik tagját elbűvöli az a bizonyos harmadik. Egy nő, akit hét együtt töltött év után sem hajlandó elvenni a pasija. És végül egy kütyüfüggő lány, aki képtelen személyes kapcsolatot kialakítani a férfiakkal.
Ez mind érdekes volna, ha nem lehetne az első tíz perc után sejteni a befejezést. Mert a desszertszerű hepiend cukormázas illata még a legkilátástalanabb pillanatokban is ott terjengett a levegőben. A szereplők tehát egytől egyig megtalálták, amit (akit) kerestek. Én viszont már a levesnél éreztem, hogy ez az ételsor túlságosan édes. Vagy csak nem voltam eléggé éhes.
- Klubháló / Olvasólámpa 2009.03.28.
Blog at WordPress.com. | Theme: Pool by Borja Fernandez.
Entries and comments feeds.
