Szeresd a tested, bébi!
november 19, 2009 at 11:40 am | In cikkek | 1 CommentTags: önbizalom, Bulváros, kamu, Lakatos Márk
Találkoztál már a tükörben azzal a rusnya, dagadt vagy épp deszka perszónával, aki undok ábrázattal néz vissza rád, ráadásul borzasztóan áll rajta a legújabb cuki felsőd? Ha igen, akkor üdv az agyi defektesek klubjában, kedves nőtársam!
“Fél kiló önbizalmat kérek” – valószínűleg ez lenne az első kívánságom, ha találkoznék a mesebeli tündérrel. Mire ő előkapna egy aranyporral töltött zsákocskát, rám borítaná, és talán ki mernék menni smink nélkül a postaládáig. Az egyik kereskedelmi csatorna sorozatában azonban teljesen más módszert választ Lakatos Márk stylist-műsorvezető a kóros egóhiányban szenvedők kezelésére: tetőtől talpig feszes harisnyába burkolja őket, ad nekik néhány menő cuccot, megcsináltatja a hajukat, a végén meg pucér fotóikat mutogatja a világnak.
A terápia hatékonysága nem bizonyított, sőt, szerintem inkább megalázó az egész. “Te Dezső, nézd mán, hogy kikupálta a langyos gyerek ezt a tehenet!” – böki meg horkoló férjét az átlagnéző egy-egy adás végén, noha maga is szívesen részt venne egy alapos átalakításon. Sőt, a magyar hölgyek nagy része a maga 40-42-es méretével bizony röffencsnek érzi magát a médiában látott idolokhoz képest. Helytelenül!
Állítom, ha egy szélhámos előállna azzal, hogy az általa gyártott tabletták növelik az önbecsülést, napok alatt milliomossá válhatna. S a placebo hatás miatt talán emberek százezreit tenné tényleg boldoggá. Mert az szép, aki annak érzi magát. Na, az utóbbi mondatot én sem gondoltam teljesen komolyan, csak jólesett leírni. Inkább úgy fogalmaznék, hogy aki minden tőle telhetőt megtesz a szépségért – legyen szó akár egy kis odafigyelésről a ruházat összeválogatásánál, akár egy leheletnyi arcfestékről, vagy egy lelki kiegyensúlyozottságot eredményező hobbi űzéséről -, tuti, hogy gyönyörűnek fog látszani.
A változás nem megy egyik pillanatról a másikra, és valószínűleg nem egy királyfi fog téged békából hercegnővé varázsolni. Hiszen mindig is hercegnő voltál, csak eddig nem vetted észre!
- Bulváros 2009.11.19.
Föl a szoknyát, le a bugyit!
november 14, 2009 at 11:42 am | In CzeNaSav | Leave a CommentTags: Benkő Dániel, celeb, kamu, Klubháló, pénz
„Ők sem indulnak kevesebb eséllyel az örök szerelem-boldog házasság, na jó, inkább a békés egymás mellett élésért vívott versenyen, mint bármelyikünk” – írta tegnap Nagy Zsófi a Benkő feleséget keres című, csöppet sem valóságos valóságsó résztvevőiről. Nem értek vele egyet. Szerintem aki egy ilyen műsorban szerepel, azt soha az életben nem fogja már komolyan venni senki.
Nem vagyok naiv. Látom, hogy a szórakozóhelyeken a fiatalok egymás orra előtt smárolnak, s egy-egy többek által „bejáratott” csaj vagy pasi sem kelt undort a társaságban. Sőt! Akit sokan kipróbáltak már, az csak jó lehet, nem igaz? No mindegy, nem tisztem az ítélkezés, mindenki úgy keresi a boldogságot, ahogy tudja, akarja, és amennyire erős a gyomra. Az idős lantművész érintéséhez például példátlan emésztőrendszer szükségeltetik. Meg persze lelkiismeret. Az Éva nevű versenyző úgy nyújtotta bájos nyelvecskéjét Benkő szájába, hogy újfent elérhető közelségbe került a vacsorám. Pedig a Story magazinban megjelent beszámoló szerint a hölgy tizenhét éves lánya sírva érvelt korábban a szereplés ellen…
Vajon mit él át az, akinek anyja, lánya, testvére, barátnője, munkatársa valamelyik majdnem-nej? Ugyanezt a kérdést föltehetném a korábbi, hasonló jellegű széria egyperces celebjeinek is. Ők Noszály Sándor, Gyursánszky Gábor és Molnár Anikó kegyeiért szálltak ringbe. Komoly kapcsolatra azonban egyikük sem tett szert a tévében. A kereskedelmi csatornák meg az alacsony nézettségből levonták a következtetést: egy sima Nagy Ő a magyaroknak kevés. Nekünk Még Nagyobb Ő kell. Most meg is kaptuk, méghozzá egy mutogatós úr személyében, aki a legfrissebb hírek szerint szeretettel várja rajongóit önkielégítési tréningjére. Gondolom, borsos összeg fejében. Hja, kérem, ilyen ez a sóbiznisz.
Nézni jó, röhögni rajta annál is jobb. Na, de belecsöppenni… Nyilván ha nincs más lehetőség, akkor föl a szoknyát, le a bugyit, aztán irány valamelyik magasröptű műsor castingja. A szép summa motivál, és hazudik, aki ezt cáfolni próbálja. Viszont megér-e az ideiglenes jólét ennyi áldozatot? Idióta pletykákat, szánakozó pillantásokat, tönkremenő emberi kapcsolatokat kell elviselni érte. És kötve hiszem, hogy Czehelszki Levente kedvenc újbudai plázája gyógyír lenne a lelki bajokra.
- Klubháló / CzeNaSav 2009.11.14.
Benkő Dániel pénzéhes háreme
november 11, 2009 at 10:49 am | In CzeNaSav | Leave a CommentTags: kamu, szex, Klubháló, celeb, Benkő Dániel, pénz
Czehelszki Levente a rabok nullát súroló visszailleszkedési esélyeit latolgatta, másik váltótársam pedig elmesélte, hogyan szenvedett balesetet. Szerencsére Zsófiból nem lett címlapsztori, és triónk egy szem férfitagjának témája sem abból a fajtából való, így hát gondoltam, fölhozok egy igazán nagyszabású történést. Ami miatt az egész ország lázban ég…
Ez a társalgás tárgya az iskolában, az utcán, a buszon. Erről suttognak a családok az elfüggönyözött lakások mélyén, de csak halkan, nehogy a szomszéd meghallja. Nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg a nagy hírt dióhéjban, sőt azt sem tudom, egyáltalán van-e jogom leegyszerűsíteni egy ilyen szenzációs eseményt néhány szóra. Nos, kérem tisztelettel, Benkő Dániel majdnem magáévá tette népszerű show-jának egyik versenyzőjét, Andreát.
A Blikk hétfőn kéjes örömmel hozta le a végtagjait szétvetve, fehér nadrágjában dudorodó férfiasságával mélázó lantművész és a karjaiban pihegő tangás kedves képét. Mintha történt volna valami a mezei tipi-tapin túl. Látom magam előtt a csalódott százezrek arcát, akik a kereskedelmi csatorna weblapján megnézték az ominózus videót aznap este, s szembesültek a rideg valósággal, miszerint mégsem csempészte be a lompost a celeb úr.
Lehet Magyarországon rosszul politizáló kormány soha meg nem választott miniszterelnökkel az élén, lehet olyan ellenzék, amely még saját magától is elhatárolódik, lehet gazdasági válság hihetetlen hitelkamatokkal, akárcsak influenzajárvány halálos áldozatokkal. Mégis ki merem jelenteni, hogy az utóbbi hetekben egyetlen hír sem mozgatta meg annyira a társadalmat, mint a Benkő feleséget keres című produkció eddigi legszexuálisabb jelenete.
Sokakkal ellentétben úgy vélem, hogy a műsorban szereplő nők nem ribancok, és nem egy perverz, vén kecske kegyeiért esedeznek. Javarészt hideg és megfontolt teremtésekről van szó, akik szeretnének egy vaskos szeletet abból a bizonyos tortából. Viszont akarják látni magukat a televízióban, a pletykalapok hasábjain, meg mindenhol. És fölmarkolni a szereplésért járó szép summát.
Nincs ezzel semmi gond, hiszen a tizenöt percnyi hírnév alanyi jogon jár. Ki így keresi meg a kenyérre valót, ki pedig úgy. Más kérdés, hogy a taglalt kategóriával egy darabig nemcsak a betevő falatra futja majd…
- Klubháló / CzeNaSav 2009.11.11.
A mesés Vivien
október 17, 2009 at 3:20 pm | In cikkek | Leave a CommentTags: celeb, internet, kamu, Klubháló, rácz vivien
Rácz Vivient minden internetező ismeri, pedig nem celeb, nem szerepelt show-műsorokban, és még csak le sem kellett vetkőznie a hírnévért. Az együgyű, ám kétségtelenül jó szándékú szörfölők tették azzá, aki. Vagyis fogalommá.
Tudják, ő az eltűnt kislány, átlagos testalkattal, barna hajjal, barna szemekkel, fehér fogakkal és különös ismertetőjel nélkül. Állítólag az ország bármelyik pontján felbukkanhat még ma is, szóval, ha látunk egy tizenöt éves lányt, akire passzol a rendkívül pontos leírás, rögvest telefonálnunk kell. A körlevélben megadott számon a szülőknek, a rendőrségnek vagy Józsi bácsinak. De már az is duplán hasznos, ha továbbítjuk az üzenetet minden kedves ismerősünknek. Legalább arra a tíz másodpercre hasznosnak érezhetjük magunkat, és felmerül az illúzió, hogy ma is tettünk valamit egy ártatlan embertársunkért. Másrészt pedig meggyőzhetjük informáltabb barátainkat, hogy teljesen hülyék vagyunk, nem olvasunk híreket, és még csak szemtől szemben sem kell beégnünk hozzá.

Fogva tart a hülyeség.
Mert Rácz Vivien tavaly mindössze egy hétre tűnt el. A szülőknek ez bizonyára mérhetetlenül sok idő, az internetes társadalom tagjainak viszont annyira kevés, hogy nem akarják elhinni, és a tinit tovább kutatják az e-mailek és közösségi portálok révén. Voltak, persze, akik megpróbálták terjeszteni a jó hírt, hogy a lány előkerült, de nem jártak sikerrel. Ám az új, vele kapcsolatos üzenet rekordsebességgel terjed a humoros felhasználók körében: „Sziasztok, Vivi vagyok. Fél évig rúdon pörögtem Ausztriában. Nem keresett valaki?”
Hősünk története tehát hepienddel zárult, nem úgy, mint a hipermarketek toalettjében talált, lenyírt hajú kisdedeké, akiket szervkereskedelem céljából kívántak felhasználni bizonyos gonosz egyének. Ez a hoax is eljutott már minden netezőhöz, nagy részük sajnos csont nélkül bevette. Gyerek a kocsiban, anyuka egy pillanatra el, kölyök sehol, muter pánikol, áruház bezár, pulya a mosdóban, kopaszon, remegve előkerül. Teljesen reális, nem igaz? Végül is csak néhány tucatnyi kamera és biztonsági őr figyeli az áruházakban tartózkodók minden mozdulatát. Még egy csokoládé sem tűnhet el büntetlenül, nemhogy egy komplett gyerek.
Ja, a sztori egy külföldi képregény cselekményét eleveníti föl. A kérdés már csak az, hogy miért dőlünk be a meséknek.
- Klubháló / Olvasólámpa 2009.10.17.
Egy ötös tizennégy zöldhasúért
október 15, 2009 at 3:28 pm | In CzeNaSav | 1 CommentTags: főiskola, kamu, Klubháló, oktatás, pénz, tanár
Nagy Zsófi a megégett gyermekekről, illetve az új gyógyulási lehetőségekről írt tegnap. Nos, nekik többnyire van esélyük a felépülésre, nem úgy, mint a Czehelszki Levente említette, tekintélyüket vesztett SZDSZ-es politikusoknak.
Durva a párhuzam, elismerem. De olyan időket élünk, hogy mindent szokás összehasonlítani mindennel, sőt, néha összekeverni is. Így történhetett meg, hogy nekem nyomtatott újságírás szakirányon per pillanat televíziós ismereteket okítanak. „Ugyan, kommunikáció és médiatudomány szakon simán belefér” – gondolhatja az olvasó. Ám nekem olyan érzésem van, mintha nem azt kapnám a pénzemért, amit elvárok. Merthogy a hagyományos sajtó a második specializációm az elektronikus után, állam bácsi pedig egyet finanszíroz. Érdekel a téma, az ösztöndíjból meg futja, ezért vállalkoztam a plusz feladatra, mint oly sokan a csoporttársaim közül.
Nem kertelek, a számadat teszi érdekessé a következő kijelentést. Tavaly megesett, hogy tizennégyezer forintot fizettem egy aláírásért. Szó szerint. „Tanár” egész félévben nuku, vizsgaidőszakban index be a suliba, két nap múlva vissza hozzám, benne egy szép jelessel. Óra és feladat nem volt. A tantárgy felvétele pedig az említett összegbe került, hiszen a többlet szakirányomhoz tartozott. Szinte mindenkit boldoggá tett az eset, kivéve persze a megrögzött strébereket és az öntudatos fogyasztókat. Előbbiek szerettek volna tanulni valamit, utóbbiak meg hiába vártak szolgáltatást a pénzükért cserébe.

Sötét idők.
Hogy én melyik csoportba tartozom? Talán egy kicsit mindkettőbe, de nem tagadom: jól jött a potya ötös. Egészen addig, amíg végig nem gondoltam, hogy ha sokan gazdagodnak könnyű jelessel, akkor bizony az ösztöndíj-sávok az egekbe ugranak, így a kitűnő tanulóknak sem jut jelentős összeg. Most tehát elégedettnek kellene lennem, mert végre tanulhatok valamit, s nem csak az ablakon dobom ki a súlyos forintokat. Mindenki számára hasznos tudnivaló, hogy miként fest egy televíziós hír, egy riport, egy magazinműsor, vagy mit csinál egy operatőr. De a hetedik „majd ha ti is tévések lesztek” kezdetű mondat közben elkalandozott a figyelmem, kábé annyira, mintha kizárólag a hímneműeket szólította volna meg az oktató.
Sőt, tudom fokozni a dolgot: jövő héten kamera elé kell állnom, noha önszántamból sosem tennék ilyet. És ugyebár még fizetek is a kiadós idegeskedésért. Félve leírom hát: az égett kisgyerekek és a glóriájuktól megfosztott politikusok mellett a kommunikáció szak tanterve is rehabilitációra szorul.
- Klubháló / CzeNaSav 2009.10.15.
Blog at WordPress.com. | Theme: Pool by Borja Fernandez.
Entries and comments feeds.


