Miért utáljuk a változást?

december 20, 2009 at 10:43 am | In CzeNaSav | Leave a Comment
Tags: , , ,

Váltótársaim fegyverek és kínos ügyek között szlalomoztak a legutóbbi két napban, ideje hát könnyedebbre venni a figurát. „A változatosság gyönyörködtet” – tartja a mondás. Hazánk legnépszerűbb közösségi portáljának látogatói azonban aligha osztják ezt a nézetet, hiszen minden frissítést hetekig tartó hőbörgés követ.

Legalább tudom, hogy aki belépett a Vissza a régi üzenőfalat! nevű klubba, nem más, mint fiatal bőrbe bújt vaskalapos lélek. Történt ugyanis, hogy az oldal fejlesztői a hagyományos, hasznos információcserére és „épp a suliban ülök” típusú megnyilvánulásokra szolgáló részt lecserélték egy modernebbre. Első látásra furcsa volt, másodikra tűrhető, harmadikra pedig már el is felejtettem a nagy múltú elődöt.

Elfészbúkosodva. De jó is az!

Igaz, a Hírfolyamnak keresztelt remekmű mutat egy-két érdektelen eseményt is. Például azt, hogy ki kinek kije lett, ki mikor keresett társat az arra kitalált alkalmazás segítségével, vagy melyik csoportnak lett tagja. Ugyanakkor a családi állapot változásai felbecsülhetetlen bulvármorzsákkal szolgálnak a szürke hétköznapok során. Az örök szingli kapcsolatban? Az ügyeletes álompár meg szétment? Húha!

De talán csak engem győzött meg ez a sok újdonság, és Czehelszki Levente sem regisztrálja magát újból lelkes soraim láttán. Jelen pillanatban ugyanis több mint negyvenezer tagja van az említett konzervatív klubnak. A tömeg korántsem homogén. Egyesek szerint egyszerűen csúnya a Hírfolyam, mások nem tudják, hogy az informatikai piac törvényei folytonos frissítést igényelnek. És bizony olyanok is akadnak, akik képtelenek igényeiknek megfelelően testre szabni a kérdéses szolgáltatást, ezért inkább utálkoznak.

Csütörtökön érkezett az újabb „feketeleves”. A korábban újjászületett üzenőfal még okosabb lett, még átláthatóbb, és még több funkciót kínál – persze, csak ha éppen működik. Hozzá lehet szólni egymás bejegyzéseihez, egyetlen kattintással tetszést lehet nyilvánítani, és jól láthatóan elkülönülnek az egyes üzenettípusok. Ismerőseim mégis szitokszavakat dobálnak az IWIW üzemeltetőire, mert szerintük úgy szar az egész, ahogy van.

Hirdetés és könnyű pénzkereset a neten

december 1, 2009 at 10:43 pm | In cikkek | Leave a Comment
Tags: , , , , ,

Olcsó és személyre szabott reklámot szeretnél cégednek? Vagy saját honlapodon akarsz elhelyezni néhány marketing célú linket? Nincs többé kiürült malacpersely, hála a közvetítő portáloknak, ahol pár perces regisztráció után máris nekiláthatsz a megfelelő üzleti stratégia kialakításának.

Lehetőségek hirdetőknek

Először is döntsd el, hogy az internetes reklámok melyik fajtájával óhajtod vállalatod online felületére csábítani a látogatókat. Az egyik legkézenfekvőbb megoldás a banner, magyarul a “szalaghirdetés”. Igen, ez az a hosszúkás formájú, villódzó képecske, ami a szörfölők legtöbbjét idegesíti. Ám hátránya egyben előny is, mivel vonzza a tekintet, tehát egy jól megválasztott dizájn garantálja a sok kattintást. Minél nagyobb, annál többet kell érte fizetni, s persze az is lényeges, hogy a neki helyet adó oldal melyik részére kerül.

Ha nagyobb összeget tudsz szánni a promócióra, vegyél pop-up, azaz “felugró ablakos” felületet. A hatás garantált, hiszen semmiképp sem kerüli el a célközönség figyelmét, de a jártasabb felhasználók immunisak rá, tekintve, hogy a böngészőprogramok mindegyikén bekapcsolható az efféle nem kívánt meglepetések tiltása.

Szűk költségvetés esetén pedig rövid, szöveges boxban szórhatod szét a reklámod. Szinte fillérekből megoldható a nagy számú megjelenés, de a kattintás egyáltalán nem biztos, mert mondandód több vállalatéval együtt, ömlesztve jelenik majd meg. Például ha egy oszlopban egymás fölött vagy mellett négy-öt darab hasonló hirdetés sorakozik, nem valószínű, hogy bármelyik is fölkelti az érdeklődést.

Keress pénzt a saját oldaladdal!

Van egy honlapod, amit pusztán kedvtelésből készítettél? Esetleg blogolsz? Máris megvan a zsebpénzed! Jelentkezz egy marketinges portálon, állítsd be, hogy milyen és mennyi reklámnak vagy hajlandó otthont adni, illeszd meg a kapott HTML-kódot a megfelelő helyre, és már dől is a lé. Persze, csak ha sokan nézik a honlapod. A forgalomhoz meg ugyebár kell egy jó kis bannercsere program, és máris a hirdetések másik oldalán találod magad…

Haláli jó SMS-biznisz

október 12, 2009 at 6:23 pm | In CzeNaSav | Leave a Comment
Tags: , , , , , ,

Eltöprengtem, mivel is folytassam, amikor megláttam, hogy Nagy Zsófi a halált hozta föl téma gyanánt. Talán azzal, hogy egyik nagyszülőm sem él már? Vagy azzal, hogy két osztálytársam is a temetőben nyugszik? Inkább visszanyúlok Czehelszki Levente emelt díjas SMS-eihez, hátha jobb kedvre derülünk mindannyian.

Kövezzetek meg, kedves váltótársaim, de szerintem hülyékből meggazdagodni nem szégyen. Nem is követendő példa, persze, ám akinek kedve és gyomra van hozzá, miért ne tenné. Sokkal célravezetőbb létrehozni egy ilyen vállalkozást, mint nyolctól ötig senyvedni az átlag magyar munkahelyen az átlag magyar fizetésért. Mert tudjuk, az élet maga egy baromi hosszú orális szex, a kérdés csak az, hogy a nemi szerv melyik oldalán állunk. Kábé kilencven százalékunk térdepel, tíz pedig vígan nézi, és érzi. A többség utálja a kisebbséget, ez nem vitás. Az ügynek erkölcsi vonzata már régen nincs, hiszen mindenki csinálja.

De jó, még van 60 évem!

De jó, még van 60 évem!

Mi rossz van abban, hogy a tizennégy éves Julika kíváncsi a halálának időpontjára, s ezért stikában elküld egy borsos árú üzenetet édesanyja telefonjáról? Julika szempontjából semmi, mert röhög egy jót, persze meg is könnyebbül, mert az ilyen algoritmusok általában hetven-nyolcvan évet jósolnak. A hirdető szintén örül. Egyedül anyuka ideges, hogy az idióta gyerek már megint baromságra költötte a pénzt. Majd kinövi. Ha mégsem, arról meg legkevésbé az SMS-cég tehet.

Sok cikk született már erről az egészről, azt azonban senki sem írta még le, hogy szinte az összes reklámozott teszt ingyen kitölthető az interneten, például a Facebook nevű közösségi portálon. Bérmentve kiderülhet a rejtett homoszexualitásunk, csakúgy, mint a halálunk órája és közvetlen oka, vagy akár a párkapcsolatunk jövője is. Ráadásul két kattintással közzétehetjük az eredményt, hogy ismerőseink is velünk mulassanak rajta.

Egyébként érdemes eljátszani a gondolattal, miként festene egy reklamáló levél a szolgáltatással kapcsolatban. „Jó napot kívánok, én bizonyítottan buzi vagyok, de Önök szerint mégsem. Kérem vissza kétszáznegyven forint plusz áfát!” Kár, hogy az idő előtt jobblétre szenderült kliensek nem tudnak hasonlót írni.

A világháló Casanovái

október 10, 2009 at 7:43 pm | In cikkek | Leave a Comment
Tags: , , , ,

„Magas, sportos alkatú, jóképű 30-as srác keres csinos, szép arcú, intelligens, 20-as barátnőt. Jelige: kötetlen kapcsolat” – olvasható egy hirdetés a legnépszerűbb erre szakosodott internetes portálok egyikén. Kép nincs hozzá, ám a szöveg annyira kecsegtető, hogy feladójának máris tíz olvasatlan üzenete érkezett, pedig adatlapja szerint csak néhány órával ezelőtt regisztrált.

Eddig tíz hölgy szállt ringbe az ismeretlen prédáért. Vagy csak kilenc, de egyikük úgy érezte, hogy rögtön két levelet is el kell küldenie, biztos, ami biztos. A biológiai óra kegyetlenül ketyeg, szülni kellene, de nincs kinek. Első ránézésre Casanova75 ideális jelöltnek tűnik. Másodikra azonban már fölmerül egy-két kérdés. Hősünk miért szégyelli az arcát, ha annyira jóképűnek tartja magát? Hiszen így, látatlanban épp úgy lehet harmincegy éves, izmos és babaarcú, mint harminckilenc esztendős, kopaszodó és pocakos.

Lám, ezt rejtette a virtuális csomagolás.

Lám, ezt rejtette a virtuális csomagolás.

Már ha igazat ír egyáltalán. Mert a randin kiderülhet, hogy középkorú pacák akar lányával egyidős párra lelni. Sőt, lecserélheti a negyvenes asszonyt két húszasra, ha bírja az iramot. Vagy le sem kell cserélnie, hiszen párhuzamosan akár több hölgyet is szédíthet a virtuális térben. Ne legyünk naivak, a „kötetlen kapcsolat” általában azt jelenti, hogy a hitves elöl bujkálva, olcsó motelekben jut idő a légyottra. Az pedig még egy valóban helyes hapsival is édeskevés.

Ha tehát „képtelen” vagy hasonlóan sablonos adatlappal találkozunk, jobb, ha szedjük a sátorfánkat, nemtől és kortól függetlenül, mert könnyen lehet, hogy csalódnunk kell az érzelmes levélváltások után nagy nehezen összehozott találkán. A magát csinosnak és szép arcúnak valló húszas lánykáról is kiderülhet egy félresikerült házasság és néhány gyerek, akik legyenek bármilyen jól sikerültek, mégiscsak visszatartó erőt jelentenek egy függetlenségét frissen feladni készülő fiatalember számára. Aki tehát netes párkeresésre adja a fejét, kénytelen lesz a saját bőrén megtapasztalni a kőkemény játékszabályokat. Csak aztán nehogy elmenjen a kedve még a mezei ismerkedéstől is…

Sexyman

július 18, 2009 at 2:32 pm | In cikkek | 1 Comment
Tags: , , , ,

Jenő ideges. Dühíti a főnöke, a munkatársai, az egyre csökkenő fizetése, meg a tény, hogy hiába drágul az élet, neki ugyanúgy el kell tartania a családját. Ráadásul még a széke is kényelmetlen. Úgy érzi, mindenképp meg kell mondania a magáét. Na, de kinek?

A főnöknek nem, mert seperc alatt jöhetne egy friss diplomás, látszólag vélemény nélküli, ambiciózus suhanc, kevesebb pénzért, több munkaórában. Az asszonynak sem, mert ugyan kinek hiányzik, hogy még otthon is feszült legyen a hangulat? A haverokra pedig már rég nem jutott idő a sok túlóra miatt. Jenő tehát pattanásig feszült idegekkel folytatja a melót. A kelleténél erősebben csapkodja a billentyűzetet, de ez nem tűnik föl senkinek, mivel a válság idején jó néhányan cselekednek hasonlóképpen. Hősünk próbál nyugalmat tettetni, de csak még jobban felbőszül. „Milyen szerencsétlen, elnyomott ember az, akinek még idegeskedni sincs joga?” – kérdezi magától, és olyan helyre vágyik, ahol végre önmaga lehet.

Mi van, nyuszi, nincs rajtad sapka?

Mi van, nyuszi, nincs rajtad sapka?

A válasz csupán karnyújtásnyira van tőle. „Hát persze, az internet” – csap a homlokára, és megnyitja a böngészőt. Fölkeres egy regionális hírportált, hogy összekösse a kellemeset a hasznossal, aztán uccu neki, kommentelni kezd. Egész nép- és foglalkozási csoportokat vesz célba durva megjegyzéseivel, hátha talál valakit, akivel álnév mögé bújva veszekedhet egy jót. Tudja, hogy hozzászólásait törölni fogják, de nem érdekli, majd anyázza a moderátort meg a szerkesztőt is, egészen a munkaidő végéig. Sőt, talán otthonról folytatja.

Csak a pillanat számít, és az érzés, hogy végre megmondhatja a frankót. Még egy szerencsétlen nyugdíjas-találkozós cikk alatt is szidja a kormányt, az ellenzéket, a zsidókat, a cigányokat, s mindenkit, akit felelősnek tart saját elkeseredettségéért. Tizenöt-húsz perc múlva lenyugszik, aztán szebb jövőt kívánva elköszön, mert az a trendi. De biztos, hogy hamarosan visszanéz, mert még mindig reménykedik benne, hogy valaki beszól neki, és ő visszavághat. Vagyis nem ő, nem Jenő, hanem sexyman71, hiszen ez a netes beceneve.

Néhány háztömbbel arrébb valaki más szintén idegesen csapkodja a klaviatúrát. A szerkesztő, akinek az állása forog kockán az idióta fórumozók miatt. Nem tudja, mit tegyen. A legegyszerűbbnek a hozzászólási lehetőség megvonása látszik. Egyetlen kattintás, és lőttek a virtuális demokráciának. A baj csak az, hogy vele együtt az igazi is haldoklik.

Következő oldal »

Blog at WordPress.com. | Theme: Pool by Borja Fernandez.
Entries and comments feeds.