Az élet egy nagy játszótér

augusztus 10, 2009 at 7:04 pm | In CzeNaSav | Leave a Comment
Tags: , , , ,

Alighanem minden tollforgatónak van mumus témája, amiről úgy érzi, hogy egy épkézláb mondatot sem képes kinyögni. A magamfajta kezdőknek akár több is, számomra a sport a legveszedelmesebb. Ha valamelyik hazánkfia szép eredményt ér el egy nemzetközi megmérettetésen, érzek némi büszkeséget. De el is szégyellem magam, mert átfut az agyamon, hogy bennem talán ezred annyi kitartás sem lakozik, mint amennyi a profi sporthoz szükséges. Már attól elfáradtam, hogy végigolvastam Zsófi tegnapi jegyzetét.

Levente doppinggal kapcsolatos gondolataira pedig annyit mondanék, hogy nem tudom sajnálni azokat, akik önként vetnek be mindenféle vegyszert a győzelem érdekében. Tudom, hogy nagy a nyomás, dőlnek a rekordok, és bizonyára érzéketlen állat vagyok, de könyörgöm, mindenki előtt ott a lehetőség, hogy válasszon más hivatást. Igaz, még mindig jobb két napig magadénak tudni egy világcsúcsot, mint harminc éven át nyolctól négyig senyvedni valami iroda falai között.

Szerencsére Zsófi talált egy másik területet, ahol tehetséges. Egyik mondata szöget ütött a fejembe: amelyikben a kisgyermekek „elcipelését” taglalja a mászóka mellől. Erre ugyanis nemcsak az ígéretes sportkarrier ösztönözheti a szülőt, hanem a könnyűnek látszó pénzkereseti lehetőség is. A kicsiknek rendezett szépségversenyek és a különböző reklámszereplő-válogatások fénykorát éljük; a legtöbb ős egyébként is imádja itt-ott viszontlátni csemetéjét, amióta azonban a „médiaszereplés” vélt vagy valós pénzt hoz a konyhára, valóságos hisztéria tört ki. Persze minden lányka szeretne legalább egyszer az életben végigvonulni a kifutón a legdivatosabb ruhácskákban pompázva, s minden kissrác örülne, ha felállhatna az iskolai bajnokságon a dobogó legfelső fokára.

De könnyen lehet, hogy a szülő vérszemet kap gyönyörű porontya sikerének láttán, és még többet akar. Talán saját gyermekkori álmainak megvalósítását, talán hírnevet, talán pénzt. És ezért még arra is halandó, hogy különféle „média akadémiákon” okíttassa magzatát borsos tandíj ellenében. Hátha lesz a gyerekből valami. Ha más nem, hát pofára esett tinédzser biztosan. Szerencsére akkor még nincs késő egy földhözragadtabbnak látszó, ám ugyancsak izgalmas lehetőségeket nyújtó „hétköznapi” pályaválasztáshoz. A baj csak az, hogy tizenhat évesen már nem lehet egy jót mászókázni, mert mindenhonnan leér az ember lába.

Három popsi, hat cici, egy trón

május 22, 2009 at 8:31 pm | In cikkek | Leave a Comment
Tags: , , , ,

Szépségkirálynőt választottak Magyarországon. Hogy ne legyen annyira egyszerű a képlet, mindjárt hármat. Lett egy Miss Earth-ünk, egy Miss Universe-ünk, illetve egy Miss World-ünk is. Hip-hip hurrá, a kérdés ezek után már csak az, hogy a produkció címe miért „A Királynő”, így, mezei egyes számban?

Az egyetlen trón láttán teljessé vált a képzavar. Olyan volt, mintha a középen ülő lány vinne mindent, miközben a két mellette álló udvarhölgyként mosolyogna világbékéért integetve. Pedig királynők ők mindahányan. Vagy éppenséggel egyikük sem az?

Mindig is érdekelt, hogy milyen szempontok alapján dönt a zsűri egy-egy szépségverseny végén. Szép arc? Légies alak? Kecses mozgás? Fotogén megjelenés? Esetleg protekció? Nem, ez utóbbi most kiesett, mivel egy – bocsánat, három – ilyen rangos világversenyen nem képviselheti akárki kicsiny hazánkat. Sőt, még csak nem is Eurovíziós Dalversenyről van szó, hogy az az egy szerencsétlen lépjen ki a diplomáciai érdekek által vezérelt ítészek szeme elé, aki elvállalja. Ide olyasmi kellett, ami nincs meg minden nőneműben. Egy pillantás, egy mosoly, vagy egy lenyűgöző csípőringás. Ezekből akadt is bőven a kétórás program során.

Forrás: rtlklub.hu

Forrás: rtlklub.hu

Persze fölmerül a kérdés, hogy ki számít célközönségnek az ilyen műsorok esetében. Mert hiába szólították meg a műsorvezetők újra és újra a férfiakat, olyan érzésem volt, mintha az egész show nőknek készült volna. Az uraknak talán csak a bikinis fölvonulás kedvezett, ám ezért cserébe többször végig kellett nézniük egy hatalmas tincsnyi póthaj levételét az egyik versenyzőről, másikuk beleakadását a szélgépfútta függönybe, illetve jutott egy-két furcsán sikerült megszólalás is a fináléra.

Például valamelyik hölgy céltudatosként jellemezte magát, majd kifejtette, hogy tulajdonképpen nincsenek konkrét céljai. A következő meg lelőtte a saját poénját: bemutatkozó szövegében vad motoros szerepében tetszelgett, aztán elkottyintotta, hogy bizony évek óta nem volt dolga vasparipával. Sebaj, ez még mindig nem olyan súlyos, mintha összekeverte volna a tükröt a televízióval – mert bizony erre is akadt példa, méghozzá egy igen magasröptű kérdésre adott válaszban. Többeknél félresikerült a röpke verbális csillogtatás…

Tudom, vagyis inkább csak sejtem, hogy a férfi nézők nem ezekre az „apróságokra” figyeltek. Hanem a pirosító árnyalata helyett a mosolyra, a strasszok helyett a dekoltázsra, a tüllös szoknyák hossza helyett meg a hosszú lábakra. Miközben életük párja kárörvendően lelki szemei elé varázsolta a legcsinosabb jelölt képzelt vacsoráját: egyetlen fonnyadt salátalevelet egy szem koktélparadicsommal. A koplalás mellett fölmerülhetett még a kínzó edzések gondolata, a magánélet hiánya, illetve a folyamatos versenykényszer réme, hogy az idővel való versenyfutásról ne is beszéljünk.

A lényeget pedig majdnem mindenki elöl ügyesen eltakarta a sóbiznisz – mint oly sokszor, most is. A kényszeredett bájvigyor mögött ugyanis álmok váltak valóra, vagy épp törtek össze. Mert szépségkirálynőnek lenni karrierlehetőség, víájpí belépő a celebvilág kapuján, biztosnak látszó megélhetés a bizonytalan világban. Még akkor is, ha csak egy vagy a háromból.

Nyíregyházi a legszájberebb hölgyemény

Szeptember 1, 2008 at 12:39 pm | In interjúk | Leave a Comment
Tags: , , ,

Augusztus 31-én került sor a World Cyber Girls verseny döntőjére Budapesten, a Jövő Házában. Az előzőleg lezajlott internetes szavazás legjobbjainak szépségükön kívül játéktudásukat is bizonyítaniuk kellett a helyszínen.

Végül Páll Zsófinak sikerült meggyőznie a zsűrit természetes bájával és felhasználói jártasságával, így kiérdemelte a World Cyber Girl 2008. címet, s nem mellesleg a vele járó busás – 400 000 Ft értékű – jutalmat. Sőt, ő lesz a Gamestar arca egy teljes éven át!

A leányzót a döntő másnapján, még mindig eufórikus hangulatban csíptük el néhány szóra.

- Szia, először is engedd meg, hogy gratuláljak a győzelmedhez, gondolom, immáron sokadikként. Hogyan ünnepelted meg?

- Szia! Először is köszönöm szépen :) Ünnepelni még nem nagyon volt időm, ugyanis a verseny tegnap este 7-kor fejeződött be, utána szüleimmel rögtön kocsiba ültünk, és jöttünk is vissza Nyíregyházára… kimerülten érkeztem haza, de ma már talán lesz lehetőségem ünnepelni :) Nagyon jól esik, hogy sokan gratulálnak, és már csak azért is megérte az egész, mert csodálatos embereket ismertem meg a versenyen :)

Kivételesen nem illusztráció... Ő tényleg P. Zs.

Kivételesen nem illusztráció... Ő tényleg P. Zs.

- Miként zajlott a döntő? Előbb bikinis bemutató, aztán game, vagy fordítva? :)

- Először kezdtünk egy bemutatkozással, majd egy kis szünet után következett a Guitar Hero verseny közöttünk, amiben három győztest hirdettek, az egyik én lettem ^^. Majd bikinis felvonulás volt, ami mindannyiunknak kicsit “nehéz” volt, alig vártuk, hogy vége legyen :D Utána pedig megintcsak vissza a játékokhoz, hiszen játékos alapokra épít a verseny: mindenki húzott négy kvízkérdést, és azokra kellett válaszolni.

Az én első kérdésem elég húzós volt, mert az előttem lévőktől ilyeneket kérdeztek például, hogy minek a rövidítése a TPS, örültem is volna egy ilyennek, erre pedig az én első kérdésem az volt, hogy “Hány gép vett részt Magyarország legnagyobb LAN-partijában?”

Mondom, ahaa, tippeltem, 120… Úgy gondolom, hogy ez tényleg egy olyan kérdés, amire csak tippelni lehet, nem hiszem, hogy sokan tudnák a választ :) De volt 3 “mentőválasz”, és abból jól tippeltem, a megoldás 800 volt.

- Mi motivált abban, hogy szerencsét próbálj egy ilyen hétköznapinak csöppet sem mondható megmérettetésen? Vagy épp az vonzott, hogy végre itt egy szépségverseny, ahol nem üres fogpasztamosolyt és égnek meredő szilikonmelleket díjaznak a kiírás szerint, hanem “gamerkirálynőt” keresnek?

- Igen, pont ezért mertem belevágni, ugyanis a hagyományos szépségverseny az nem igazán az én asztalom. Büszke vagyok arra, hogy e téren nagytudásúnak számítok, mivel már kisebb korom óta játszom, és így a játéktapasztalatom és játéktudásom elég erősnek éreztem ahhoz, hogy merjek jelentkezni.

Megérte :) Ráadásul a 10 kiválasztott lány tényleg nem tipikus szépségverseny-résztvevő, hanem mindannyiunknak van saját személyisége, egyikünk sem anorexiás, sem műnő… ízig-vérig nők vagyunk, akik szeretnek játszani.

- Gondolod, hogy ez a verseny segít lerombolni azt a sztereotípiát, mely szerint profi játékosnak lenni kizárólag a hímneműek kiváltsága? :P

- Pont azt beszéltük a lányokkal, hogy igazából egyikünk sem számít profi játékosnak. Vannak köztünk casual, és hardcore játékosok is, de profi szinten egyikőnk sem űzi, viszont szerintem ez a sztereotípia már kicsit lerombolódott, ha nem is általunk.

Egyre több profi gamer lány van, és a fiúknak jól odavágnak :) Persze rajtunk is nagyon sokan meglepődtek, egyáltalán azon,hogy játszunk, és emellett nem a szintén sztereotíp gamer lányt testesítjük meg, azaz a görbehátú, kövér, pattanásos, szemüveges, csúnya lányt (megjegyzem, én amúgy egy ilyen gamer lányt sem ismerek).

Tegnap, ahogy mászkáltam a rendezvényen (mert ugye a World Cyber Games keretében volt a mi versenyünk is), volt egy fiú, aki akárhányszor szembejött velem, mindig mosolygott, és csóválta a fejét kedvesen, amolyan “hihetetlen vagy” üzenettel :)

- A családod és a barátaid mit szóltak a részvételedhez?

- Mindannyian bíztattak végig és büszkék voltak rám. Annyi kedves SMS-t kaptam tegnap is a verseny előtt, alatt, után… nagyon jól esett. Többen eljöttek személyesen is támogatni, szüleim is ott voltak a rendezvényen például.

Nagyon sokat jelentett, hogy lelkiekben támogattak, megmondták a véleményüket… És a gratulációkból is az derült ki számomra, hogy sokan büszkék rám… nem is tudom már hova ragozni, hogy ez mennyire jó érzés.

- Különleges szakon tanulsz. Miért választottad a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem design- és művészetelmélet képzését?

- Azért, mert olyan tantárgyakból áll össze az órarendünk, ami engem mindig is érdekelt. Filozófia, szociológia, művészettörténet, stbstb. Továbbá lehetőségem nyílik majd harmadévtől felvenni az egyetem más szakáról is tantárgyakat, és van pár filmmel kapcsolatos tárgy, amit fel fogok majd venni, ugyanis a későbbiekben filmkészítéssel szeretnék foglalkozni… :)

- Szabadidődben milyen számítógépmentes hobbiknak hódolsz?

- Igyekszem minél több időt a barátaimmal tölteni, filmeket nézni, művelődni úgy általában :) Érdekel a japán kultúra, eddig autodidakta módon tanulgattam is japánul, de ha időm és energiám engedi, Pesten majd nyelviskolába is fogok járni, úgy csak könnyebb, meg van mi motiváljon :)

- Hm, a japán engem is érdekel, majd eszmét cserélünk ezügyben. Nos, úgy érzem, ciki volna egy nem sablonos lánytól közhellyel elköszönni, így nem kivánok sok sikert az élet minden területén, inkább csak annyit, hogy kívánj hármat, és teljesüljön mind!

  • Szabolcs Online (+ Hajdú Online, Borsod Online, Magyar Online) 2008.09.01.

Blog at WordPress.com. | Theme: Pool by Borja Fernandez.
Entries and comments feeds.