Mindenkinek megvan a maga penésze
október 18, 2009 at 12:17 pm | In CzeNaSav | Leave a CommentTags: Klubháló, szociális támogatás, pénz, politika, ház
Csodálkozva olvastam Czehelszki Levente sorait, hiszen hosszú évek óta energiatakarékos izzók között tengetem az életem, és semmi bajom nincs velük. Láttam én az állítólagos testi-lelki hatásról szóló cikkeket, de mivel azok szerint egy depressziós, néha rángatózó roncsnak kellene lennem, jól kinevettem őket. Bezzeg ha valahol százas égővel találkozik a szemem, azonnal ázsiai formát ölt az arcom, és kénytelen vagyok hunyorogni.
Nyilván a számítógéppel bőven behozom a megspórolt fogyasztást, így nem veszélyeztetem az áramszolgáltató büdzséjét, a szüleimét annál inkább. Ám korántsem vagyok olyan kellemetlen lakótárs, mint amilyet az egyik ismerősöm fogott ki. Megtörtént ugyanis, hogy egy nyíregyházi társasház valamelyik lakásának tulajdonosa szomszédjaival akarta kifizettetni a saját penésze miatti kárt, ami öt számjegyű terhet rótt volna mindenkire. A gyűlésen persze irgalmatlanul leszavazták, sőt szerintem vudubabát is készítettek a delikvens mintájára. Bevallom, az érintettek helyében szintén belevágtam volna egy-két tűt.
De nem sokáig foglalkoztatott mások gondja, mert ennek nyomán zseniális ötletem támadt. Keresek egy méretes kalapot, becsöngetek mindenkihez az utcában, és kérek néhány forintot, mert az időjárás viszontagságai miatt föl kellett újítani a házunk tetejét. Manapság annyira fölkapott dolog ez az egész empátiásdi, meg divat segíteni másokon, hogy igazán megér egy próbát. Két eset lehetséges. Az egyiket úgy képzelem, hogy arcomba csapják az ajtót, de előtte emelt hangon elküldenek a fenébe. A másik pedig kényszerzubbonyban végződik, hiszen milyen alapon várnék anyagi támogatást ilyen ügyben. Vagy akár másmilyenben?
Ő is kérhet, nem igaz?
És miért kellene a Nagy Zsófi emlegette vállalkozóknak társadalmi felelősséget vállalniuk? Az embernek hány millió forintos vagyon fölött kell segítenie? Kin kell segítenie? Csupa válaszra váró kérdés. Mert ha valaki kiállna, és közölné, hogy ő szívesen segít, de csak azoknak, akik valóban a befizetetlen csekkjeikre költik a pénzt, máris diszkriminációt kiáltanának odafönt. Annyi pénze meg senkinek sincs, hogy bárkinek és bármire adjon belőle. Vagy ha mégis, akkor szóljon, szívesen megadom neki a bankszámlaszámom.
- Klubháló / CzeNaSav 2009.10.18.
A becsületesség nem kifizetődő
Szeptember 30, 2009 at 4:56 pm | In CzeNaSav | 1 CommentTags: diák, főiskola, Klubháló, szociális támogatás, pénz
Nem szégyellem, hogy Czehelszki Levente hétnyitó jegyzetéből értesültem a száz legszegényebb magyar életét taglaló könyv létezéséről. „Meg kellene venni” – gondoltam magamban, aztán eszembe jutott, hogy fölösleges, hiszen sokat ismerek az érintettek közül. Elvégre az egész főiskola tele van velük, mert a szociális támogatás igénylésénél félévente napvilágra kerül a szomorú tény, miszerint ötezer forint egy főre jutó havi „jövedelemmel” is élnek emberek.
Üres a malac?
Ezen mindig annyira elszomorodom, hogy kövér könnycseppjeimet morzsolgatva megszületik bennem az elhatározás: fölállítanék egy óriási, átlátszó perselygömböt a suli parkjában, hátha a hozzám hasonló, érző lelkek adakozási kedve fölélénkül. Az isteni szikrát eddig még nem követte tett, de talán nem is baj. Olyan világban élünk, ahol mindenki csak kapni szeret. Adni nem divat, mert aki ad, annak van miből, és ezért bizony sokszor fogják emlegetni az édesanyját. Mondták is nekünk a március kilencedikei népszavazás előtt, hogy ezen ideje változtatni, szóval fizessünk szépen vizitdíjat, kórházi napidíjat, no meg tandíjat. Utóbbinak híre az idegrendszerem mélyéig hatolva eltúlzott reakciókat idézett elő, de erről a politikai korrektség megőrzése érdekében nem nyilatkoznék bővebben.
„A magyarok nem szeretnek fizetni, azt bezzeg elvárják, hogy az állam eltartsa őket, mint a szovjet időkben” – szólt a végkövetkeztetés. Igen ám, de kinek van kedve még pluszban perkálni, ha valahol lenyisszantják a megkeresett pénz felét, és a jól csengő bruttóból csinálnak egy szűkös nettót. Főleg, ha nyugdíjas vagy diák az illető, és még fizetése, tehát nettója sincs. Tudom, tombol a válság, egy emberként összefogva kellene kihúznunk az országot a csávából. De gyarló módon saját magunkkal vagyunk elfoglalva. Drágább a kaja, borsosabb a rezsi, a jövedelem pedig egy fillérrel nem több.
Akinek meg egy rakás pénze van, tojik az egészre, és én képtelen vagyok hibáztatni, mert a helyében ugyanazt tenném. Sőt, ha elég vér lenne a képzeletbeli pucámban, gyártanék magamnak jó kis ötezer forintról szóló igazolást a szoctámhoz, és fejben levezetném, hogy ez nem csalás, hanem össznépileg elfogadott szerzési lehetőség. Amiből a sok hülye becsületes diák kimarad, de nem számít, mert ők úgysem tudnak majd érvényesülni a huszonegyedik század Magyarországán.
- Klubháló / CzeNaSav 2009.09.30.
„Szoctám”
november 15, 2008 at 6:02 pm | In cikkek | Leave a CommentTags: diák, főiskola, Klubháló, pénz, szociális támogatás
Álmosan vánszorogtam a főiskola felé egy ködös, őszi reggelen. Ezerszer végigjárt utam az intézmény hatalmas parkolóján át vezetett. Egyszer csak izgatott gyermekhangok zökkentettek ki: „Nézd, milyen szép autó!” – szaladt előre az egyik. „Fúú, még csak magazinban láttam ilyet” – álmélkodott a másik.
Mi, te csak ötezret kapsz? Höhö.
Odanéztem hát én is, hatalmas tuningverda terpeszkedett a kisfiúkkal szemben. Ők pedig csak álltak, s nézték tátott szájjal. Mire átértem a parkolón, nyilvánvalóvá vált: ez a srácok reggeli rituáléja. Ismerősként köszöntötték a mindig ott álló gépparipákat, a „friss húsok” pedig az újdonság varázserejével hatottak rájuk. Magam is szemügyre vettem egy formás kis luxusautót, de hamar tovasiettem, mert már majdnem elkéstem az óráról. A tanterem előtti folyosón egyszerű öltözetű lány szipogott. „Nem kaptam meg a szoctámot… Nincs pénzem lakbérre…” – hebegte alig érthetően mellette álló barátnőjének, aki együttérzése jeléül átölelte.
Bár szomorúsággal töltött el a jelenet, a következő kilencven perc alatt nem volt lehetőségem elmélkedni rajta. Sőt, kiment a fejemből, a kocsibámuló kisiskolások képével együtt. Hazafelé jövet azonban láttam és hallottam, hogy a legcsodáltabb autó vezetőülésén egy velem egykorú fazon telefonál fennhangon: „Nyugi, nemsoká’ utalják a szoctámot, oszt’ lesz benzinpénzem.”
- Klubháló / Olvasólámpa 2008.11.15.
Blog at WordPress.com. | Theme: Pool by Borja Fernandez.
Entries and comments feeds.
