Egykének lenni jó!
október 24, 2009 at 6:56 pm | In cikkek | Leave a CommentTags: Bulváros, egyke, gyermek, Klubháló, szülő
“Akaratosabb, önzőbb, elkényeztetettebb és kevésbé barátkozós, mint a testvérrel rendelkező társai” – írja a Kismamáknak.hu, arra ösztönözve a szülőket, hogy sürgősen készítsenek még egy gyermeket, különben baj lesz. Pedig egykének lenni jó!
Nekünk mindent szabad.
Emlékszem, hogy csodálkoztam, amikor az óvodában egy mufurc fejű kissrác elvette tőlem az építőkockát. Hiszen addig senki sem vett el tőlem semmit. Mindig csak kaptam, méghozzá a legszuperebb játékokat. Az a kölyök meg képes volt egy sokak által megrágcsált szélű fadarabot kivenni a kezemből. Utólag már tudom, hogy elkényeztetett egyke lévén illett volna világra szóló hisztit csapnom, ám ehelyett inkább egy laza mozdulattal földig romboltam az amatőr műremeket, amihez pont az én kockám kellett.
Pardon, a maci nyolcas csoport kockája. Súlyos fölismerés volt ez, amelynek következtében úgy döntöttem, hogy ami nem teljesen az enyém, arra már nem is tartok igényt. Tárgyakat illetően tökéletesen működött az elv, barátok esetében azonban kevésbé. Így nem is nagyon akadt belőlük. A suliban merőben új volt számomra, hogy a többiek verik egymást, lopnak, az állítólagos haverok pedig ott kavarnak be egymásnak, ahol csak tudnak. Hatévesen persze ebből csak annyit éreztem, hogy rossz velük lenni.
Az iskolában közel egy évtized alatt azonban szépen elsajátítottam a beilleszkedés legfőbb fortélyát: nem foglalkoztam senkivel, s egy idő után ők kezdtek el foglalkozni velem. Mert az válik érdekessé, aki nem érdeklődik, és az köti a legértékesebb barátságokat, aki nem barátkozik minden áron. Ezt a leckét tehát hamarabb tanultam meg, mint mások, hiszen felnőtt bőrbe bújt tinédzserek is sűrűn előveszik a létező legidiótább kérdést: “leszel a barátom?”
Egykeségem miatt van, aki sajnál, és van, aki irigyel. Sajnálnak, mert állítólag egyedül vagyok a nagyvilágban. És irigyelnek, amiért nekem mindenből több jut itthon. Hiába mondják a szülők, hogy anyagi és érzelmi javaikat képesek megosztani csemetéik között, ha legalább négy-öt “nagy tesótól” hallottam a következőhöz hasonló mondatot: : “Addig volt jó, amíg nem érkezett meg a kistesóm. Persze most, hogy itt van, nagyon szeretem, csak…”
Amennyiben öt-hat évnél több a korkülönbség, az a “csak” talán örökké ott marad. Tudat alatt, mélyre elásva, mert rá gondolni is illetlenség. Bezzeg én szabad vagyok, s arra gondolok, amire akarok.
- Bulváros 2009.10.24.
- Klubháló / Olvasólámpa 2009.11.21.
Mennyire vagy hazug?
október 14, 2009 at 10:58 am | In cikkek | Leave a CommentTags: diák, kamu, szülő, főiskola, egyetem, pénz, Bulváros, kutatás, muszáj-cikk
A sánta kutyás szólást és Pinocchio történetét jól ismerjük, mégis imádunk hazudni. Reggel, délben és este hogy egy ex-miniszterelnököt idézzek, persze politikai célzat nélkül. Sőt, a Daily Mail című brit napilap kutatáson alapuló riportjából már azt is tudjuk: a férfiak kétszer annyi esetben füllentenek, mint a nők.
Ez napi hat alkalmat jelent. Tarthatjuk a mennyiséget soknak, kevésnek, netalán pont elégnek, mindenesetre nem árt figyelembe venni, hogy a “kösz, jól vagyok” éppúgy beletartozik, mint a megcsalás apropóján eleresztett “bocs, drágám, túlóráztam…” kezdetű mondat, vagy akár a “dehogy híztál”-típusú kegyes hazugság.
Azt hiszem, senkit nem lep meg, hogy a hölgyek körében a “nem is volt olyan drága” és a “fáj a fejem” a sláger. Annál érdekesebb viszont, hogy a kutatásban résztvevők 83%-a saját bevallása szerint azonnal észreveszi, ha párja nem mond igazat. A pszichológusok azt mondják, ez erős túlbecslés, hiszen az átlagemberek könnyen átejthetők. Többnyire szakavatott testbeszéd-tudornak kell lenni a jelek fölismeréséhez.
Lesz az még nagyobb is.
A mi aprócska kutatásunk öt főiskolás részvételével a következőképp alakult:
“Nem tartom magam hazugnak, naponta néhány alkalommal szoktam füllenteni. Például azt mondom a szüleimnek, hogy jól vagyok, pedig gyakran idegeskedem a suli miatt. És alkalmanként letagadok pár ezrest a legújabb felsőm árából…” Mónika (20)
“Most éppen két szerelmi kapcsolatom is van párhuzamosan, tehát rengeteg energiámat fölemészti a szervezés. Egyikükkel hamarosan szakítani akarok, de még időre van szükségem, hogy eldöntsem, ki lesz az. Ez napi hat-hét nagyobb hazugságot igényel, kezdek belefáradni.” Tamás (19)
“Az őseim úgy tudják, hogy egy barátnőmnél alszom, ha reggelig bulizni megyek. A tökéletes alibi érdekében egyeztetni szoktam az érintettekkel, így ha anyáék szaglászni kezdenének, akkor sem derülhetnének ki a görbe éjszakáim otthon. Ez általában heti egy-két eset, de a kiadásaim nagy része is az én titkom marad.” Anita (21)
“Egy vidéki kisvárosból származom, albérletben élek Nyíregyházán. Sajnos erős dohányos vagyok, és az alkoholt sem vetem meg, de a szüleim nem tudnak erről. Azt hiszik, egészségesen élek, s minden pénzem félreteszem. Ha kiderülne, hogy cigire és piára költök, belehalnának.” Ádám (22)
“Régóta nem stimmel köztünk valami a barátommal, viszont félek belátni, hogy így van, ezért inkább saját magam előtt is letagadom. Igyekszem úgy viselkedni, mintha minden a legnagyobb rendben volna.” Eszter (21)
Az olvasók persze csak remélhetik, hogy a megkérdezettek legalább most igazat mondtak, és én sem ferdítettem el a mondandójukat…
- Bulváros 2009.10.14.
Haláli jó SMS-biznisz
október 12, 2009 at 6:23 pm | In CzeNaSav | Leave a CommentTags: internet, kamu, Klubháló, munka, pénz, számítógép, szülő
Eltöprengtem, mivel is folytassam, amikor megláttam, hogy Nagy Zsófi a halált hozta föl téma gyanánt. Talán azzal, hogy egyik nagyszülőm sem él már? Vagy azzal, hogy két osztálytársam is a temetőben nyugszik? Inkább visszanyúlok Czehelszki Levente emelt díjas SMS-eihez, hátha jobb kedvre derülünk mindannyian.
Kövezzetek meg, kedves váltótársaim, de szerintem hülyékből meggazdagodni nem szégyen. Nem is követendő példa, persze, ám akinek kedve és gyomra van hozzá, miért ne tenné. Sokkal célravezetőbb létrehozni egy ilyen vállalkozást, mint nyolctól ötig senyvedni az átlag magyar munkahelyen az átlag magyar fizetésért. Mert tudjuk, az élet maga egy baromi hosszú orális szex, a kérdés csak az, hogy a nemi szerv melyik oldalán állunk. Kábé kilencven százalékunk térdepel, tíz pedig vígan nézi, és érzi. A többség utálja a kisebbséget, ez nem vitás. Az ügynek erkölcsi vonzata már régen nincs, hiszen mindenki csinálja.
De jó, még van 60 évem!
Mi rossz van abban, hogy a tizennégy éves Julika kíváncsi a halálának időpontjára, s ezért stikában elküld egy borsos árú üzenetet édesanyja telefonjáról? Julika szempontjából semmi, mert röhög egy jót, persze meg is könnyebbül, mert az ilyen algoritmusok általában hetven-nyolcvan évet jósolnak. A hirdető szintén örül. Egyedül anyuka ideges, hogy az idióta gyerek már megint baromságra költötte a pénzt. Majd kinövi. Ha mégsem, arról meg legkevésbé az SMS-cég tehet.
Sok cikk született már erről az egészről, azt azonban senki sem írta még le, hogy szinte az összes reklámozott teszt ingyen kitölthető az interneten, például a Facebook nevű közösségi portálon. Bérmentve kiderülhet a rejtett homoszexualitásunk, csakúgy, mint a halálunk órája és közvetlen oka, vagy akár a párkapcsolatunk jövője is. Ráadásul két kattintással közzétehetjük az eredményt, hogy ismerőseink is velünk mulassanak rajta.
Egyébként érdemes eljátszani a gondolattal, miként festene egy reklamáló levél a szolgáltatással kapcsolatban. „Jó napot kívánok, én bizonyítottan buzi vagyok, de Önök szerint mégsem. Kérem vissza kétszáznegyven forint plusz áfát!” Kár, hogy az idő előtt jobblétre szenderült kliensek nem tudnak hasonlót írni.
- Klubháló / CzeNaSav 2009.10.12.
Fekete bárányok
Szeptember 12, 2009 at 12:04 am | In CzeNaSav | Leave a CommentTags: cigány, diák, iskola, Klubháló, pénz, szülő, tanár
Nagy Zsófi a roma gyerekek iskoláztatási esélyeit latolgatta tegnapi jegyzetében. Jaj, mekkora port kavart Nyíregyházán a huszártelepi suli bezárása! De nem volt mese, a szegregáltként megbélyegzett intézményt sürgősen föl kellett számolni, hiszen etnikai összetétele ütközött az Európai Unió irányelveivel.
„A volt guszevi iskola többségében roma kisdiákjai 10 másik intézménybe járnak majd, egy-egy iskolába 14–17, egy-egy osztályba 1–2 tanuló” – adta hírül a Szabolcs Online 2007 augusztusában. Így már azoknak a cigány nebulóknak is elment a kedvük a menetrendszerű fejtágítástól, akik azelőtt tisztességesen bejártak. A közlekedés ugyanis idő és pénz – ezt valahogy elfelejtették mérlegelni a nagyokosok. Utóbbiból pedig nem sok jut a hátrányos helyzetű kicsiknek. Arról nem is beszélve, hogy sokkal erősebb motiváció szükséges egy távolabbi tanoda rendszeres látogatásához. Korábban kell kelni, bérletet kell venni, buszra kell szállni, s nem utolsó sorban be kell illeszkedni az új közegbe. Ahol persze még padtársra is nehéz lelni, mert valljuk be: a legtöbb fehér bőrű csemete úgy szocializálódik, hogy a „más színűeket” szerencsésebb elkerülni.
Másképp gágog.
Így hát hiába döntenek nemzetközi szinten a teljes integrációról, már a hatévesekben is ott burjánzik a sziklaszilárd rasszizmus. Okkal vagy ok nélkül. Mert az értelmes szülő hiába mondja otthon, hogy mindenki egyenlő, ha sarjának egyik barátjától elloptak valamit a cigányok az utcán. Lopnak a magyarok is, persze, hogyne lopnának. A „magyarozással” viszont bajban vagyok, mert a hazai cigányság jelentős részét képező romungrók néha annak vallják magukat. S mivel a népszámlálások elvét követve mindenki olyan nemzetiségű és vallású, amilyennek vallja magát, talán nincs is jogom fölcímkézni senkit. De valószínű, hogy huszártelepi felszámolás okán ide-oda szórt diákok tekintélyes hányada kiérdemelte azóta „az osztály fekete báránya” címkét, már ha egyáltalán részt vett az oktatásban.
Nos, ha másik váltótársam, Czehelszki Levente szavaival élve SAV létemre „ártalmatlan víz” vagyok, vegyük úgy, hogy ez az iskolai szegregációs téma egy nagyobbacska kővel zavarta meg köreimet. Kár, hogy az illetékesekét egy csöppet sem zavarja.
- Klubháló / CzeNaSav 2009.09.12.
Tele van a gatyám
Szeptember 9, 2009 at 5:00 pm | In CzeNaSav | Leave a CommentTags: cigány, hó, Klubháló, náci, pénz, szülő
Miközben olvastam Nagy Zsófi tegnapi jegyzetét az edelényi polgármesterről meg a környékbeli cigányasszonyokról, azon tűnődtem, vajon melyik szülészorvos vagy védőnő merne névvel és arccal nyilatkozni a „bolondgyerek-csinálásról”? Cáfolat esetén jönnének a nácik, és jól helyben hagynák a vakmerő egészségügyi dolgozót. Egy igenlő válasz pedig a cigányok haragját vívná ki, nem kicsit – nagyon. Ezt a két csoportot pedig váltótársaim utólagos engedelmével messzire elkerülném még a betűk szintjén is.
"Inkább nem ütöm a hasam, mert még gárdista lesz..."
Hogy miért? Mert tele van a gatyám. Nem akarom, hogy egy félreértelmezett félmondat miatt rasszistának vagy épp romapártinak bélyegezzenek az olvasók. E pillanatban ugyanis a nevem ellenére semleges a pH-értékem, legalábbis politikai értelemben. Na jó, bevallom, az Orbán Viktor körüli bulvárfelhő kissé megfeküdte a gyomrom. Majdnem annyira, mint az említett ellenzéki politikus családjának emésztőrendszerét a Blikkben taglalt vadvacsora. Persze-persze, szükség volna rá, hogy a hasonszőrű közéleti szereplőket közelebb hozzák a néphez, de baj van a módszerrel. Egy ötgyermekes, ám tehetős család csendélete nem épp szívderítő a hitelekkel agyonterhelt lakosság számára.
Apropó, hitel. Lapozás után egy olyan hölgy története tárult a szemem elé, aki kezességet vállalt, de megszívta, és ezért be akarja perelni az országot vagy a pénzintézetet (vagy mit tudom én, kicsodát). Szegénykém elfelejtett sorba állni ott, ahol az észt osztották, helyette épp egy bankba tévedt. Megesik az ilyesmi. A lényeg, hogy aki tud hasonló agykapacitású személyt, értesítsen, mert én is szívesen vennék föl kölcsönt ilyen kezessel karöltve. Aztán persze lelépnék az összeggel, élnék boldogan, és nem érdekelne, hogy a „nehezen megkeresett” adóforintjaimat mire költi állam bácsi. Segélynek álcázott piapénzre? Netalán gárda- vagy melegfelvonulás miatt szükséges rendőri biztosításra? Esetleg borsos végkielégítésre olyanoknak, akik anyagilag már amúgy is kielégültek?
Áldozzanak inkább olyasmire, ami mindenkinek jó. Például felhőket szétcincáló ezüst-jodidra, és a hólapátolással többé egyetlen hazánkfiának sem lenne gondja.
- Klubháló / CzeNaSav 2009.09.09.
-
Legújabb commentek
Eszter on Szexelj felfújható gumiál… tempty on Szexelj felfújható gumiál… Melcsi on Egy karácsonyfa végső val… Anka on Szexelj felfújható gumiál… Eszter on Szexelj felfújható gumiál… 
Bulváros- Klubháló
- SZON
Blog at WordPress.com. | Theme: Pool by Borja Fernandez.
Entries and comments feeds.
