Le a muszáj-cikkekkel!
november 23, 2009 at 12:23 pm | In CzeNaSav | 1 CommentTags: újság, internet, Klubháló, muszáj-cikk, pénz
A napilapokról és a hírportálokról szóló vita lassan eléri a csúcspontját, rengetegen hozzászóltak, méghozzá többféle szemszögből. Abban azonban szinte mindenki egyetért, hogy az Inform Média orgánumaival valami nem stimmel. Keserű tapasztalat vezetett rá a baj kulcsára.
Nemrégiben írnom kellett egy muszáj-cikket. Így neveztem el, mert kötelező iskolai feladatként kaptam, tanári értékelés és közzététel céljából. Nem titok, a tökéletesen informmentes Bulvárosról van szó, ahol a témák nagy része fájdalmas ordításra késztetné Czehelszki Leventét, Nagy Zsófi azonban elnézően mosolyogna, mert a BOON-nál töltött hónapok miatt neki már a zsigereiben van, hogy mi fán terem a látogatottság.
Témám a következő volt: „A szexi Jamie Dornan”. A jó ég sem sejtette, hogy kiről van szó, így hát öreg Google barátomat hívtam segítségül. Találtam egy-két filmet, amiben szerepelt, néhány alsógatyás képet a modellkorából, mégsem lettem sokkal okosabb. A silány termésből összedobtam egy áfával is csak ezerkarakternyi, sótlan és „SAV-talan” szöveget, mert ugye ez bőven elég ebben a műfajban. Ötöst kaptam rá, kattintottak is szépen.
Ég a klaviatúra pofája. | Fotó: Flickr.com
Hiába, ha szégyellem. Égő, hogy ott díszeleg a teljes nevem, pedig utólag sem tudnék többet kihozni a dologból. A küldetést teljesítettem, informáltam a magyar netezőket a pasas létezéséről, mégis leszakad a pofám. Jellemző, hogy még a privát blogomra se tettem ki, ahol egyébként az összes agyszüleményemet tárolom. Véleményt és válaszokat várok tehát váltótársaimtól, a többi diáktól – bárkitől. Vajon megéri-e zsurnalisztának lenni a muszáj-cikkek fénykorában? Hol van az a pont, ahol nemet kell mondani egy témára? Mindent meg lehet írni igényesen? Vagy tényleg létezik, amit nem? Miért várnak el a szerkesztők ilyeneket az újságíróktól? Miért van tele a Kelet-Magyarország és a Szabolcs Online kényszerből keletkezett irományokkal?
És akkor ott az érem másik oldala. A médiának tájékoztatnia kell. Ha a helyi sajtó nem számol be valami lokális történésről, tiszta blamázs. Bevallom, összezavarodtam és megijedtem, mert ha ezt a pályát választom, kínkeservesen világra tojt sorok ezreit kell majd produkálnom. Különben megteszi helyettem valaki más, ő markolja föl érte a pénzt.
- Klubháló / CzeNaSav 2009.11.23.
Olvasható napilapot kérek!
november 17, 2009 at 9:22 am | In CzeNaSav | 2 CommentsTags: újság, délvilág, kelet-magyarország, Klubháló
Váltótársaim az egyház és a vallás témakörében kalandoztak, és azt is leírták, amit én gondolok. Így hát földobok egy újsütetű kiveséznivalót, nevezetesen a „paraszt-e, aki nem olvas?”-kérdést.
Zöldi László arról írt Médiablogjában tegnapelőtt, hogy a fiatalok nem követik figyelemmel a sajtótermékeket (Újságok a sétatéren, Klubháló, november 15.). Sorai rímelnek Lator Hajnalka cikkére (Miért nem olvasnak napilapot a tizenévesek?, Klubháló, november 7.), egy apróság fölött azonban mindketten udvariasan elsiklottak. Az általuk említett orgánumok nagy része mintha csak a negyven fölöttieknek készülne.
Utópia.
Tudom, hogy mind a nyíregyházi Kelet-Magyarország, mind pedig a szegedi Délvilág összeállítása és forgalmazása több tucatnyi ember áldozatos munkáját követeli meg – csak hogy két, földrajzilag egymástól távol álló szerkesztőség példájával éljek Azzal is tisztában vagyok, hogy nem lehet olyan napilapot készíteni, mely minden igényt kielégít, mindenkinek szól, és minden benne van. Az újságírók mégis megkísérlik a lehetetlent, és a hatalmas hirdetési felületekkel harcolva megpróbálják minden jóval telezsúfolni a lapokat. Talán éppen ez a baj.
Például a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében egyeduralkodó Kelet-Magyarországról sohasem éreztem, hogy nekem készült volna. Egy SZON-ról rövidített cikk itt, egy magányos képecske ott, egy nyugdíjas-találkozó a sarokban, és meg sem állok az utolsó oldalig, ahol végre magamévá tehetek egy hamisítatlan Garfield-poént. „Bizonyára bunkó vagyok” – gondoltam eddig, és még most sem aludt el bennem a gyanú lángja, amiért így érzek. Egy közelmúltbéli előadáson viszont kezembe nyomott a tanár egy Délvilágot, ami színes volt, informatív és tartalmas. Persze helyet kapott benne egy-két kifejezetten időseknek szóló téma is, de a szegedi újság terjedelme lehetővé tette, hogy könnyed, mégis közérdekű női rovat és tudomány-technika rész is szerepeljen a hasábokon.
„Á, csak az újdonság varázsa” – próbáltam bemesélni magamnak, ám utólag nyilvánvalóvá vált, hogy fölöslegesen. A szegedi papírhalmaz bizony sokkal jobb a „miénknél”, pedig nem is láttam benne képregényt.
- Klubháló / CzeNaSav 2009.11.17.
Claudia hajlataiban barangol az ország
Szeptember 26, 2009 at 12:22 pm | In cikkek | Leave a CommentTags: újság, Bulváros, celeb, Klubháló, liptai claudia, playboy, szex
Futótűzként járta be a hír kis hazánkat: Liptai Claudia hosszas főszerkesztői unszolás után végre levetkőzik a nyuszis magazin hasábjain. Méghozzá rekordösszeg ellenében: hárommillió forintot kap a pikáns sorozatért. Vajon a művésznő egyedien erotikus kisugárzása ér meg ennyi pénzt? Vagy szereplése azt jelenti, hogy már nem csontos a nőideál?
Vörös démon, bögyös szexbomba, buja színésznő – ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illeti a média a harminchat éves családanyát, aki egyesek szerint őrjítően csinos nő, mások szerint viszont slampos tehén. Bár valljuk be, hogy az utóbbi kritika mögött többnyire hölgyek rejlenek, míg az urak között szinte alig akad olyan, akit ne hoznának lázba az ízlésesen telt idomok. Az „ízléses” fogalma persze mindenki számára mást jelent: talán plusz öt kilót, de az is lehet, hogy huszonötöt, vagy még többet. Különbségek ide vagy oda, Claudia képeit mindenki epekedve várja, ami ekkora csinnadratta közepette nem csoda.
Fotó: Blikk.hu
„A férj ellenzi a fotózást”, „Tizenöt kilót fogyott a művésznő”, „Kubai fiúval enyelgett Liptai” – olvashattuk a bulvárlapok címoldalain. Azóta persze kiderült, hogy a szintén celeb házastárs, Gesztesi Károly büszke a nejére, a tizenöt kiló pedig vagy igaz, vagy nem, de az újdonsült Playboy-nyuszi tényleg csúcsformában van. Arról is részletes beszámolót kaphattunk, hogy a Martin nevű félvér srác szívesen pózolt Claudia fölött, alatt, előtt, mögött – csak Nánási Pál sztárfotós tudja, hol még. És persze a sminkesek, az öltöztetők, meg a hasonszőrű stábtagok is tudják, már ha nem tartoznak azok közé, akiket az eleinte szégyellős, ám később dögös vörös kiküldött a stúdióból.
Az utómunkálatokat természetesen diszkrét homály fedi. Nem a Playboyból fog kiderülni, vajon a Jóban Rosszban Alexa doktornőjének hol csúfítja narancsbőr a testét, mint ahogy az sem, hogy a terhesség hagyott-e nyomot az alakján. A magazin mindig makulátlannak látszó nőkkel szolgál az olvasóknak, még ha csak két dimenzióban is. Így lesz a csontkollekcióból kerekded bombázó, az átlagosból vadmacska, Liptai Claudiából pedig mindenhol feszes szexistennő.
- Klubháló / Olvasólámpa 2009.09.26.
- Bulváros 2009.10.02.
Minden újság tegnapi
augusztus 22, 2009 at 12:01 am | In CzeNaSav | 1 CommentTags: újság, ünnep, internet, Klubháló, munka
„A hír egy nappal később már romlott, idejétmúlt, érdektelen” – írta Nagy Zsófi tegnapi jegyzetében. Nekem meg újra eszembe jutott a felismerés, ami évekkel ezelőtt hasított belém: „Úristen, a hajnalban nyomtatott, frissnek mondott napilap valójában tegnapi!”
Tegnapi balesetek miatti tegnapi útlezárások, tegnapi politikai események, tegnapi gazdasági hírek, tegnapi sport, tegnapi élet. Mindez a zsurnaliszták tegnapi munkájának eredménye, tehát nem ők a ludasak az újság régiségéért. Este hatkor már majdnem kész a lap, mégis csak másnap reggel hatkor jut el az olvasókhoz. Nyomtatás, szállítás, satöbbi. Itt vész el az értékes idő.
Hmm, ez a múlt heti nyugdíjastalálkozó izgi lehetett!
Ha egy hírportál kétórás késéssel közöl valamit, az lassúnak számít, és a látogató sem néz vissza többé, ha látja, hogy a délelőtti cikkek vannak fent délután háromkor. A huszonegyedik századi embert friss hírekkel árasztja el a digitális média, amely vasárnap és ünnepnapokon is rendületlenül szolgáltat. Ugyan melyikünk tudná elképzelni, hogy például augusztus huszadikán ne legyen híradó? Vagy ne frissüljenek az internetes oldalak? Újság viszont nincs. Hogy miért? Nem tudom.
Talán történelmileg alakult így, talán a tollforgatók és a nyomdászok utaltak ki szabadnapot maguknak. Bár ez utóbbi feltételezés megdőlni látszik annak tudatában, hogy a huszonegyedikei számot az ország születésnapján szerkesztették. Na jó, bizonyára belecsempésztek néhány hamarabb megírt cikket, hogy ne kelljen minden zsurnalisztának befáradnia, de ennyi csalás még belefér. Nem úgy, mint az elektronikus sajtó esetében. Hülyén is nézne ki, ha konzerv-hírekkel próbálná valaki megtölteni a portálokat és a híradásokat. Az onlájn újságíró tehát tettre kész, az „editor” meg ugyanúgy ott poshad a gép előtt, mint máskor.
Ijesztően hangzik? Számomra nem. Dolgozom hétköznap, hétvégén, karácsonykor, húsvétkor, meg amikor kell. Ám hajlamos vagyok elfelejteni, hogy ez szokatlan hozzáállás, és meglepődöm egy bezárt bolt vagy egy újságtalan nap láttán. „Sztahanovista állat” – gondolja rólam az olvasó, és talán épp egy hírportálra kattint tovább.
- Klubháló / CzeNaSav 2009.08.22.
Hogyan lehetünk nevesek?
június 27, 2009 at 1:02 pm | In cikkek | Leave a CommentTags: újság, időjárás, internet, Klubháló, számítógép
Furcsa divatnak hódol Magyarország népe. A hihetetlen mértékű kárt okozó jégesők során kiderült, hogy az emberek szeretik megrokkant házukat és autójukat lefotózni, majd feltölteni a képeket a világhálóra. Még el sem vonul a vihar, és már százak ostromolják e-mailekkel a szerkesztőségeket. A legelszántabbak még videókészítéssel is bíbelődnek, ahelyett, hogy tárcsáznák a biztosító számát. Ja, nincs biztosítás? Én kérek elnézést.
Gyerünk a tetőre fel!
De kamera vagy filmezésre alkalmas mobiltelefon majd’ mindenhol van, hiszen mégiscsak a huszonegyedik században járunk. „Te, Béla, nézd már, hát leszakad a tető!” – sikolt az asszony, bár a jégdarabok koppanásától alig hallani a hangját. „Várjál szívem, ezt meg kell örökíteni!” – válaszolja a megszólított, saját ötletétől elégedett hangon. A szoba falán komótosan csöpög a víz. A nő jajveszékel, mert sajnálja a szőnyeget. A férfi idegesen kutatja át zsebeit, mert nem emlékszik, hogy hol hagyta a kis rezgő csodát. Amikor végre ráakad, úgy szalad ki a kertbe, mintha puskából lőtték volna ki. A zord időjárással mit sem törődve körbekocogja a pórul járt ingatlant, és minden lehetséges szögből kattintgat. Az egyik képért még le is térdel a sárba, csak hogy előnyösebb legyen a beállítás.
Visszasiet a házba, s ráordít a felmosással tüsténkedő hitvesére: „Anyjuk, hagyd már azt a vizet, inkább kapcsold be a számítógépet rögvest!” Egy pillanat erejéig sok apró jéggolyó sokaságává fagy a levegő, majd Jolán megszólal: „Jól van apjuk, de az én nevemet írd oda, hátha beteszik az újságba! Ja, a tévének is küldd el!” Béla lenéz az undok, barna létől csöpögő térdére. Aztán arra gondol, hogy milyen jó lenne, ha saját nevét láthatná viszont a helyi lapban. Bár az asszonyé csak két betűvel több. Az a két betű meg szóra sem érdemes, igaz-e?
Néhány perc múlva már landol is a levél az egyik helyi médium virtuális postaládájában. Az alkalom szülte fotósnak ugyanis csak ez az egy e-mail cím jutott eszébe. Hősünk türelmetlen, percenként frissíti a kérdéses szerkesztőség portálját, és várja, hogy mikor jelennek meg a képei. Nemsokára párja is odakuporodik mellé. „Biztos jó helyre küldted?” – kérdezi az aggódó feleség. „Hát hogy a ménkűbe küldhettem volna rosszra?” – veti oda idegesen az ura. „Küldd el még egyszer, talán nem kapták meg!” Béla pedig engedelmeskedik. Duplán postázott sokmegabájtos pakkjától bedugul a céges postaláda. Tulajdonosa káromkodik, de szerencsére Béla ezt nem hallhatja. Hamarosan érkezik a sablonválasz: „Köszönjük, hogy fotóit megosztotta velünk.” És a házaspár büszkeségét a bokáig érő víz sem csillapítja.
- Klubháló / Olvasólámpa 2009.06.27.
Blog at WordPress.com. | Theme: Pool by Borja Fernandez.
Entries and comments feeds.
